Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

A képviselőház IV. osztálya a panasz elutasítását indítványozta. Az összeírást — mint láttuk — előzetes reklamáció híján az állandó gyakorlat szerint nem tartotta felülbírálhatónak. A vesztegetés megállapítását ugyenezen gyakorlat szerint azért mellőzte, mert azt vendégelés formájában ,,nem a panaszlott képviselő, hanem egy más egyén” vitte végbe, ez pedig „vesztegetésnek egyálaljában nem vétethetik", a választási elnöknek a tolakodókat várakozásra intő szavaiból pedig nem következtethetett azok megcsalatására.279

A képviselőház 1861. április 24-i ülésén Tanárky Gedeon adta elő az osztály véleményét, s az addigi gyakorlat szerint felolvastatta az utólag beküldött nyolc bizonyító okmányt is. A vitában a szélbalhoz tartozó Madarász József e bizonyítékokra tekintettel vizsgálatot kért, amit elsősorban a következetes gyakorlat érdekében tartott szükségesnek, azúttal sem mulasztván el hangoztatni: .legyen bár az illető

elvrokonom, legyen ellenem —• szorosan ragaszkodom azon elvekhez, amelyeket a törvény parancsol”. Ugyanígy foglalt állást Besze János is, aki a város nagyságát és a peticionálók számát szembeállította a képviselőre szavazottak viszonylag csekély számával. Dedinszky József nem törődvén azzal, hogy tulajdonképpen őt magát is vesztegetéssel vádolták, igyekezett megvédeni a választást és az osztály elutasító véleményét. Fejtegetése szerint a „korteskedés látszata onnan eredt”, hogy a vásár előtt két nappal lévén a nevenapja, nála természetesen sokan összejöttek. (E „szokásos vendéglátást” a gyakorlat is elfogadta, később pedig az 1899: XV. te. legalizálta.) Nagyon érdekes, és fenti adatainkkal egybevág beszédének az a része, miszerint „az egész értelmiség, valamennyi megyei és városi tisztviselő, valamennyi ügyvéd, valamennyi egyházi elöljáró mind Návay Tamás részén volt, míg az ellenfél részén csak néhányan voltak a kaputos osztályból, kiknek életét különösen az teszi, hogy a forradalom után — midőn a legszomorúbb állapotban voltunk — gázolták és zsebelték a hazát, s az értelmiségből csak néhányan, kik föl voltak ingerelve azért, mert mindnyájan 400—500 ft-os hivatalt nem nyertek”. Utána Nyáry szólt még az osztály véleménye mellett, melyet a ház végülis „nagy szótöbbséggel” magáévá téve Návay Tamás makói mandátumát megerősítette.280

Az összeírás körüli bokros problémák is jelezték, hogy a város lakossága igen nagy izgalommal készült az 1865. november 23-ra kitűzött választásra. Dobsa Lajos már a hónap elején megtartotta programbeszédét, melyet Jókai lapja, a szerveződő balpárt orgánuma, A Hon két részben közölt. Beszéde elején a jelölt az országgyűlés nagy jelentőségére hívta fel a figyelmet, majd előre bocsátotta hitvallását, miszerint „a nép teszi a nemzetet! a nemzet teszi a hazát!” Ragaszkodott az 1848-as törvényekhez, s utalt azok továbbfejlesztésének szükségességére, a teljes vallásfelekezeti egyenlőségre, a kisebb királyi haszonvételek (malom-, kocsmatartás stb.), valamint a bordézsma megszüntetésére. El kívánta törölni az abszolutizmus törvényellenes újításait: a „stemplit”, a vagyonátírási illetéket, valamint a dohánytermelést sújtó korlátozásokat.

A közjogi reformok közül elsősorban az 1848: XVE tc-vel bevezetett „szűkkörű bizottmányrendszer”-t akarta kibővíteni, hogy a nép a megyékben is élhessen kivívott politikai jogaival; „...a megyéket szabad elvű és széles alapon kívánom rendezni—fejtegette—-, l-[sz]ör, hogy a megyék önkormányzata fennmaradjon, 2-szor, hogy jövőre is védbástyái lehessenek az alkotmánynak, 3-[sz]or, hogy ne a miniszter nevezze ki, de a nép maga válassza azon tisztviselőit, kikkel folytonon összeköttetésben, érintkezésben áll.” E demokratikus megyerendszerhez hasonlóan a városok

2,9 OL Kit 1861—III—76. Kiemelés tőlünk. R. J. Vö. Ruszoly Józsei : Diss. 162—168.

280 KN 1861 I. 40—42. (Kiemelés tőlünk. R. ./.)

223