Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

politikai hitvallásában „a közmíveltség és a vagyonosság” kettős alapelvére helyezte a súlyt: „Komoly és sürgős feladat különösebben közremunkálkodni a hazai közép osztály erősbítésére és gyarapítására, mert a nemzet erejének zömét az életerős közép osztály képezi. E tekintetben önök kerülete, illetőleg Csanádmegye kiváló figyelmet érdemel, mert alig van a hazában hasonló nagyságú terület, amelyben ily nagy számú és tekintélyes földbérlői kar, mezei gazda és oly sok telepközség léteznék, mint itt. Sok ezer család léte és állampolitikai szervezkedési szükség sürgeti, hogy a bérleti és tele- pesi viszonyokat kimerítően szabályozó törvények alkottassanak.” Érkövy indulását a balközéppárt aradi szócsöve nem helyeselte; amint a cikkíró írta: „bármennyire is tiszteljük Érkövy urat, s becsüljük elösmert jeles tehetségeit, mindazáltal rokonszenvre találna bárhol a független jobboldali Glacz Antal megválasztása. Mi részünkről leg- üdvösebbnek tartanánk, ha Battonya baloldali képviselőt küldene.” A lap ugyanezen számában jelent meg 53 battonyai választó felhívása, amely felszólított minden választót, aki „mellőzve minden pártárnyalatot az úgynevezett baloldalhoz tartozik, hogy a battonyai olvasó népkör helyiségeiben január 31-én tartandó előleges értekezleten” jelenjen meg. A baloldal végül is Kövér Pál battonyai birtokos nemest léptette fel, aki 1865—1866-ban még Glacz bizalmi embere volt.

A Lonovics Ignác elnökletével lezajlott 1869. március 22—23-i választáson Glacz 489, Kövér 611, Érkövy pedig 705 szavazatot kapván, egyiküksem jutott abszolút többséghez. A másnap szabályosan megejtett új választáson Kövér Pál 812, Érkövy Adolf pedig 890 szavazatot nyervén, az utóbbi lett a kerület képviselője.255

A vesztes párt Kövér Sándorral az élén a képviselőházhoz benyújtott panasszal támadta meg a választást. E petíció szerint a második szavazás alkalmával a kivezényelt katonaság Kövér Pál híveit megakadályozta abban, hogy Glacz Antal választóival érintkezzenek, pedig már előzőleg megegyeztek abban, hogy e harmadik, már az első választáson kiesett jelölt választói velük egyesülnek. A panaszosok különösen a Battonyán lakó Spielenberg György királyi kincstári ispán működését tartották hátrányosnak, szerintük ugyanis nem a választási elnök, hanem törvényellenesen ő adott utasításokat a katonaság parancsnokló tisztjének az egyoldalú működésre. Kövérék szerint az ő táborukban ugyan semmi rendbontás nem volt, az ulánusok mégis velük szemben „pika szegéssel és felvont töltött pisztollyal lettek fölállítva”, mégpedig úgy, hogy „általuk minden közlekedési rész, még a mellékutcák is, a hol t.i. a kir. kincstári ispánlakra, a piactéren fekvő kőhídra, Tischler Dávid regále bérlő lakására, a battonyai városházához, vendégfogadóhoz, vagy az országúira eljutni lehetett, teljesen elzárattak, sem erre, sem arra el nem eresztettek”. ETgyanakkor „a megvesztegetésre célba vett Glacz Antal választói, az Érkövy Adolf választóihoz, avagy a megvesztegetést intézők[-höz] és cselekvőkhöz szabadon bocsáttattak”.

E „térítgetésben” az uradalmi ispánon kívül a kerületi csendbiztos, több pusztabérlő, a helybeli és a kunágotai katolikus plébános is részt vett. A panaszlók szerint egy-egy szavazatért 5—10 forintot adtak. Ezen állításukat azzal igyekeztek bizonyítani, hogy néhány, a vesztegetés ellenére Kövér Pálra voksoló választó az elnök asztalára tette a kapott vesztegetési pénzt, aki azt a választás után Petrovich György főszolgabíró révén Battonya szegényeinek utalta át. A csatolt iratmásolat szerint a mezőváros elöljárósága — Balta Géza jegyzővel az élén — „bevételezte” a kérdéses pénzt. Ez persze önmagában nem bizonyítaná a vesztegetés megtörténtét, hiszen Timotity Koszta és öt társa csupán állították, hogy az elnöknek átadott, összesen 40 forinthoz

255 Magyar Életrajzi Lexikon. I. (Bp., 1967) 412. CsmL Csanád vm. kv. ir. sz. n.-1869. Felhívás a battonyai kerület választóihoz. Alföld 1869. január 27.; Csipkebokor. Alföld 1869. január 27., március 17.; Rendkívüli melléklet az Alföld 68-ik számához (1869. március 24.).

217