Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
megvesztegetés révén jutottak. A dologra végül is nem derülhetett fény, mert a képviselőház IX. bíráló bizottsága visszautasította a petíciót, ugyanis Füzesséry Géza budapesti ügyvédnek adott meghatalmazást 10 helyett csak 9 panaszos írta alá, így az nem felelt meg a házszabályok 79. §-ának. E hiba onnan eredt, hogy a meghatalmazás aláírói közül ketten nem szerepeltek a petíció benyújtói sorában.256 Az 1872. június 18-i battonyai választást illetően csak a Maros tudósítására támaszkodhatunk. Érkövy Adolf kormánypárti képviselő 1872. májusi battonyai beszámolójáról szóló tudósítás szerint az eseményen megjelentek „a környék, s... Bat- tonya városa intelligentiája — a haszonbérlő urak — kevés kivétellel”, továbbá „számos minden nemzetiségű választók és községi küldöttek”. A kincstári uradalmi igazgató éppen e ,,haszonbérlő urak” és feltehetően a szerződéses kertészek voksaira számíthatott. A korteskedő makói ügyvédek kíséretében más alkalommal ott szintén megjelent Blaskovics István balpárti nagybirtokos főkortes a földkérdést és az adózást feszegette, mire „volt is... helyeslés, mint mikor Párisban a commune hírdettetett ki”.257 A balpárt jelöltje egyébként először Kövér Pál volt258, akinek visszalépte után br. Bánhidy Béla Arad megyei földbirtokos lépett fel. Az 1872. június 19-én kelt tudósítás szerint br. Bánhidy Béla „függetlenségi izgatást” folytatott; „...vad szilajság... ömlött el egész beszédén. Kirítt belőle az internationale féle elviség. [?!] Izgatta a nemzetiségeket... és a telepítvényeseket.”259 A választási jegyzőkönyv ismerete nélkül nem tudjuk a pontos eredményt, a tudósítás mindenesetre arról szólt, hogy Érkövy végül is 400 szavazattal szerezte meg ismét a kerületet a Deák-pártnak.260 Makón az 1848. június 21-i választáson három jelölt lépett fel, akik közül a vidéki kerületek alkalmi csoportosulásaihoz képest jobban körvonalazódó — feltehetően reformkori előzményekre is visszavezethető — választói pártok sorakoztak. Mindháromjelölt a megyei adminisztrációból került ki. Bánhidy Albert addigi mérsékelten liberális első alispántól a város elöljárósága (tanácsa) elsősorban a püspökséggel folytatott évtizedes perének jobbrafordulását remélte; nyilvánvalóan ezért lettek bizalmi emberei Dégi István városbíró és Csávás Ferenc esküdt. Bánfy József vármegyei főjegyző mint polgári származású, jelentős vagyonnal is rendelkező honorácior számíthatott a város polgáraira; a szavazatszedő küldöttségben őt jellemző módon egy szőlőbirtokos csizmadia és egy másfél telkes gazda képviselte. Sántha Sándor frissen megválasztott másodalispán is az újjászervezett vármegyei tisztikart reprezentálta; egyik embere a korábbi tiszti főügyész, a másik pedig egy nemes ügyvéd volt. A szavazás során végülis a két előbbi jelölt között oszlott meg a voksok zöme, melyekből Bánhidy Albertre 173, Bánfy Józsefre 154, Sántha Sándorra pedig csupán 5 esvén, a volt első alispán lett a képviselő.261 A Návay László elnök által képviselővé nyilvánított Bánhidy Albert mintegy a követutasítást pótló esküt tett arra, hogy mindazon ügyeket, melyeket a város vagy polgárai terjesztettek elő, minden erővel igyekszik előmozdítani; arra törekszik, hogy a törvényben megállapított közteherviselés „a birtokhoz képest egyenlő legyen”, nem nemesek is minden hivatalra alkalmaztassanak, a jogegyenlőség „bárminő hatóság 256 OL Kit. 1869-72-18., 188., 297. 257 „Egy hang a népből”: Tornya, május 5. Maros. 1872. május 12.; Batonya, május 26. Maros, 1872. június 9. 258 Batonya, június 19. Marosi 1972. június 23. 259 Uo 260 Uo 261 CsmL Csanád vm. kv. ir. 2—1848. Vö. Oltvai Ferenc: Im. III. Makói Népújság 1948. március 7. 218
