Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
séget velük kibővítve nyomban a szavazás elreneléséhez látott. Egyedül Nagylakon fordult elő 1865-ben, hogy az elnöklő Végh János a szavazás törvény szerinti kérésére szólította fel a kisebbségben lenni látszó román pártot, az azonban a jegyzőkönyv szerint nem volt képes ebből a célból 10 alkalmas személy kiállítására.225 A választás nyilvános volt, de — amint azt más helyütt bizonyítottuk226 — a törvény nem egészen egy értelmű 32. §-a alapján a szavazás nyílt és titkos egyaránt lehetett. A voksolás Csanádban mindig nyíltan zajlott le. A köldöttség a választási jegyzőkönyvben vagy az annak mellékletét képező rovatos ívben az illető képviselőjelöltek neve alá írta a rájuk szavazók nevét, esetleg más adataikat is. Csak az előzőleg összeírt választók szavazhattak, őket azonban semmilyen címen nem lehetett visszautasítani. A törvény értelmében a szavazást „mindaddig míg magát szavazó jelenti félbeszakasztás nélkül [kellett] folytatni”. Annak végeztével az a jelölt kapta meg a mandátumot, aki az általános (abszolút) többséget elnyerte. Ha három vagy több jelölt esetén ez nem sikerült volna, akkor a két legtöbb szavazatot elért jelölt között újabb szavazásra került sor. E ,.másodszori szavazás”-1 abban az esetben, ha a szavazók sokasága miatt aznap már nem lett volna befejezhető, másnapra lehetett halasztani, mindenesetre akkor is „egyfolytában” kellett befejezni. A törvényhozó nyilvánvalóan a szavazás közbeni korteskedés lehető csökkentése végett is mind a első, mind a második szavazás esetén nagy súlyt fektetett a voksolás megszakíthatatlan folyamatosságára, ami szükség szerint éjszakai eljárásra is vezethetett. Ez történt pl. Battonyán is, ahol 1869. március 22-én este 1/2 10 órakor megkezdődött újabb szavazás „folyton és megszakítás nélkül” csak másnap reggel 8 órakor ért véget.227 A még aznap megkezdődött második szavazás folytonosságát — mint alább részletesebben bemutatjuk — 1865-ben Makón és Battonyán is erőszakos cselekmények szakították meg, melyek következtében a voksolást el kellett halasztani. Mivel emiatt senki sem emelt panaszt, Makón e nyivánvaló törvénysértés dacára érvényben maradt e választás. A Battonyán másnap folytatott választást megsemmisítette ugyan a képviselőház, de nem pusztán a megszakítás ténye, hanem amiatt, hogy a második szavazás egyébként is törvényellenesen zajlott le.228 A küldöttség a szavazást csak akkor zárhatta le, ha a szavazó már egyáltalán nem jelentkezett. A választók több helységből álló kerületekben általában helységenként szavazlak. Az egyes települések szavazási sorrendje, amely esetleg befolyással lehetett az egész eljárás kimenetelére is, a törvényben nem volt meghatározva. Az oszágos gyakorlatban két megoldás alakult ki: a szavazatszedő küldöttségek vagy betűrendben, vagy a székhelytől való távolság nagysága szerinti sorrendben szólították maguk elé az egyes helységek választóit; e második megoldás szerint utoljára mindig a székhely voksolóit hagyták.229 Mivel e megyében csak a battonyai kerület 1848. és 1861. évi jegyzőkönyveiből tűnik ki a szavazók illetősége, magunk is csak erre hagyatkozva egyöntetű szabályosságot nehezen állapíthatnánk meg. Battonyán 1848-ban nagyjából betűrendben történt a szavazás, amit — valószínűleg a területi közelségre tekintettel — a bánhegyesi választóknak a kunágotaiakkal együtt való szavazása, valamint a végén a Tornya — Sajtény — Palota sorrend borított fel.230 Ugyanitt 1861-ben alig mutatható ki szabályosság, hiszen a székhely választói után mindjárt a legtávolabbi Sajtény és 225 CsmL Csanád vm. kv. ir. 26—1865. 226 Ruszoly József: Diss. 286—291. 227 CsmL Csanád vm. kv. ir. sz. n.—1869. 228 CsmL Csanád vm. kv. ir. 27—1865. OL Kit. 1865—68—48., 98.; KN 1865—68 I. 86—88. 229 Csizmadia Andor: lm. 111. 230 CsmL Csanád vm. kv. ir. 14—1848. 210
