Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
Palota szavazói jutottak szóhoz. Ez utóbbi jegyzőkönyv egyébként azt mutatja, hogy a már leszavazott helységek elmaradt választói a végén jelentkezhettek.231 A törvény szerint a küldöttség a választás lezajlásáról,,rendes jegyzőkönyvet” ve- zetett, melynek három példányát a választási elnök és jegyző, valamint „a szavazatszedő küldöttségek legalább két tagja” írt alá. A leszavazattak névsorát — a rovatos íveket — vagy maguk a jegyzőkönyvek tartalmazták, vagy— külön aláírt mellékletekként — csatolták azokhoz. Csanádban a választási jegyzőkönyveket a törvényben előírt minimális számú aláírásnál többen is aláírták, bár nem mindig mindenki. Érdemes megemlíteni, hogy az 1865. november 23-i makói jegyzőkönyvet a Faragópárti Barczán Antal és Halász Mihály csupán azzal, a jegyzőkönyv egyik kitételét cáfoló megjegyzéssel írták alá, hogy a szavazás „közmegyegyezéssel, éspedig nem a zavargások miatt hagyatott félbe s halasztatott el”.232 A küldöttségek a választási jegyzőkönyveket a törvény kifejezett előírása híján is, legtöbbször viaszpecséttel látták el, amelyet vagy az aláírások mellé vagy az összefűző zsinórra helyeztek el. Makón a város pecsétjét használták, másutt viszont az elnök (és-—vagy — a tagok) magánpecsétjét. A választási jegyzőkönyv egy példánya a megyei levéltárba jutott, egy a belügyminiszteré, ill. a Helytartótanácsé lett, egyet pedig az elnök mandátum gyanánt azon- nyomban a választás eredményének kihirdetésekor átadott a megválasztott képviselőnek. Ennek tényét és esetenkénti ünnepélyességét maga a jegyzőkönyv is tartalmazta. A választások A választási aktus közjogi jelentőségű mozzanatainak vázolása nyomán az egyes választások eseménytörténetével foglalkozunk; figyelemmel a jelentős személyi ösz- szefüggésekre úgy véljük helyesnek, ha kerületenként időrendben mutatjuk be a történteket. A nagylaki kerületben 1848-ban három elölt volt. Holtzman Ignác nagylaki római katolikus lelkész Dániel Antalt, a vármegye örmény származású nemes főpénz- tárnokát, Szuchánszky János tímármester Dedinszky József makói születésű, Földeákon összeírt nemest, Zajácz Dániel evangélikus lelkész pedig Keblovszky Lajos féltelkes parasztgazdát ajánlotta, alighogy megkezdődött azonban a szavazás, e harmadik jelölt visszalépett. Ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy ő éppen úgy az evangélikus szlovák szavazókra, számíthatott, mint a vármegye ifjú tiszteletbeli főjegyzője, Dedinszky, a kettejük közötti versengés pedig szétforgácsolta volna a nagylaki és pitvarosi szlovákság erejét. Dedinszky József (1823—1876) egyébként Árva vármegyei evangélikus nemesi család sarja volt; apja, Dedinszky István nemessége Csanádban 1827-ben hirdettetvén ki, a megyében tiszteletbeli alügyész, főügyész, majd táblabíró volt. A Dedinszkyek, akik a Návay Tamás vezette reformellenzék sorába tartoztak, 1848-ban a megyei állandó választmány tagjai voltak.233 A szavazás során Dániel Antalra 253, Dedinszky Józsefre pedig 365 voks esvén, az utóbbi lett országgyűlési képviselő. A jegyzőkönyvből megállapíthatóan Dánielre 231 CsmL Csanád vm. kv. ir. 18—1861. 232 CsmL Csanád vm. kv. ir. 25—1865. 233 CsmL Csanád vm. kv. ir. 13—1848. Vö. Csanád: Törvényhatósági dolgok Csanádból. Pesti Hírlap, 1847. április 15.; CsmL Csanád vm. kgy. jkv. 824—1848.; Barna János—Sümeghy Dezső: lm. 211
