Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

Arad vármegyében 1848-ban és 1861-ben ugyancsak megadták a szabadföldbérlőknek tekintett kontraktualistáknak e jogot, 1865-ben viszont a főispán mellett felsorakozó „román párt” által majorizált központi választmány—ő tudta miért! — megtagadta azt a magyar és német nemzetiségű szerződéses kertészektől. Ez annál szembeötlőbb igazságtlanság volt, mert ők ugyanannak a pécskai kincstári uradalomnak a bérlői voltak, mint a Csanád vármegyei kincstári kertészközségek lakói.177

Makón elsősorban e jogcím alapján juthattak szavazati joghoz azok a volt úrbéres házaszsellérek, a későbbi hagymakertészek elődei, akik telekkel nem, de legelőilletőséggel, szőlővel, esetleg kenderfölddel rendelkeztek. (Erdei Ferenc szerint a város társadalmának e csoportja az 1861 és 1868 között fölosztott belső legelőből házanként 2200—2800 négyszögöl nagyságú járandóságot, más szóval legelőilletőséget kapott.178) Hogy pontosan mi volt a felvétel kulcsa, nem tudni; 100 forint biztos évi jövedelmet náluk is valószínűleg az adófizetés alapján állapíthattak meg. Érdekes képet kapunk róluk az 1865-ös összeírási reklamációk elbírálásából is.

Erdei Miklós folyamodványában megírta, hogy Makón 700 forint értékű háza, két — 5 holdnyi terjedelmű — legelő illetménye és egy kapa szőlő birtoka mellett pár száz forint értékű méhészete, „s körülményekhez képest más kerskedésbe fektetett és fektethető tőkepénze van”, a választmány mégsem adta meg számára a választójogot, mivel „sem földbirtoka, sem állítólagos tőke pénze” nem felelt meg a követelményeknek, azaz nem jövedelmezett évi 100 forintot. Hasonló sorsra jutott Erdei János is, aki „három makói földesgazda által kiállított bizonyítvánnyal” hiába igazolta 350 forint értkű házát, három ■— együtt hat holdnyi — legelőjárandóságát, egy kapa szőlőjét, egy vékás kenderföldjét és méhtenyészetbe fektetett tőkepénzét, a központi választmány sem a birtokból, sem a méhészetből nem állapította meg az előírt jövedelmet, sőt külön hangsúlyozta, hogy kérvényező nem is volt felvéve az elutasítottak névigyzékébe (!).179 Nem járt jobban Kis Jakab Pál és Halász István sem, akik 500 forint értékű ház, 2 legelőjárandóság, 4 hold földbirtok, 1 napos (kapás) szőlő és 1 vékás kenderföld, ill. 300 forint értékű ház, 1 legelőjárandóság, 4 napos szőlő és 2 vékás kenderföld alapján kértek választójogot.180 Megkapta viszont a választójogot Erdei Ferenc, akinek 3 legelőilletménye és 4 kapás szőlője volt181, valamint Selmeczi János, aki „tőke pénzét három kövű szél malomba fektette, mely neki évenként 100 ezüst forint biztos és állandó jövedelmet hoz, továbbá mint molnár mester egy legénynyel dolgzik”.182

A központi választmány rajtuk kívül hivatalból még 17 makói lakost íratott a- választók sorába 100 forint biztos évi jövedelmet hozónak tekintett vagyonuk alapján.183

A központi választmány 1869-ben 13 makói lakos reklamációját fogadta el, akik közül a többség saját birtoka mellett bérlete alapján jutott a választók közé. Így Kis Mihály 3,5 fertály utáni belső telek és két ház utáni legelőjárandóság; Szani András 11 hold föld, 2 kapa szőlő s az általa három év óta bérelt 4,5 fertály föld; Szilágyi József egy ház, két legelőjárandóság és egy egész telek bérlete alapján került a választók sorába; Reiner Mátyás, Stern Móric, Bleiber Benjamin és Rusz Bernát 1000—2000 forint közötti évi jövedelmet hozó nagybérletük alapján voksolhattak.

177 Csizmadia Andor: lm. 98., Ruszoly JózsEr: Diss. 249—251., 258.

178 Erdei Ferenc: lm. 30.

179 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 7. és 8—1865.

180 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 10. és 13—1865.

181 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 12—1865.

182 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 9—1865.

183 CsmL Csanád vm. kv. jkv. és ir. 18—1865.

198