Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

Mivel maga a bérelt föld értelemszerűen nem lehetett a bérlő tulajdona, ezt csakis a befektetett tőke alapján lehetett elfogadni.181 * * 184

Az állandó lakóhelyükön jövedelmükre tekintet nélkül választójogban részesített nem nemes értelmiségiek, az egykori honoráciorok közé tartoztak a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, „académiai művészek”, tanárok, a magyar tudóstársaság tagjai, a gyógyszerészek, a lelkészek, a segédlelkészek, a jegyzők és az iskolatanítók. Makón a honoráciorok kategóriáját 1848-ban igen tágan értelmezték, hiszen a mondottakon kívül idesorolták valamennyi vármegyei és városi tisztviselőt, mivel azonban az előbbiek — Bánfy József főjegyző kivételével — mind nemesek, az utóbbiak pedig telkesgazdák vagy kézművesek voltak, e bővítő értelmezés csak látszólagos volt. Annál figyelemreméltóbb, hogy Makón e jogcím alapján is beírták a sóházi tisztviselőket és egy gazdatisztet, akik 100 forint biztos évi jövedelem alapján is számításba jöttek. Érdekes, hogy a nagylaki kerületbe tartozó Apátfalván Rözsényi Ferenc dohányintézeti felügyelőt 100 forint jövedelem alapján, a nagymajláth-székegyházi kollegáját pedig értelmiségi címen vették fel a névjegyzékbe. Nagylakon az összeírok nyitvahagyták a kérdést, hogy Purelly András 400 forint jövedelemmel rendelkező nyugalmazott kapitány és Brand János allódiumi ispán értelmiségi vagy jövedelemcenzus alapján került-e be. Nagylakon 1861-ben értelmiségi jogcímen került be a választók közé Linkner Dániel útmester, Lenk Miku a Maros folyó felügyelője, Mocsán Jákob zsidótanító, több községben pedig idesorolták az elöljáróság valamennyitagját, bár ezek túlnyomó részben birtok vagy jövedelem alapján is jogosultak voltak.185

A határesetek olykor természetesen Csanádban is vitákra vezettek. Pandó János megyei csendbiztos 1861-ben arról panaszkodott, hogy mivel „az összeírás rovataiban elősorolt kellékek közül egyiket is magára nem alkalmazhatta, az összeírásból kihagyatott” s azzal az indokkal fordult a választmányhoz, hogy „mivel ő a’ Megye péztárából hivatala után 600 o. é. [osztrák értékű] forint fizetést húz, a’ választási törvény szellemében a’ választók sorában fölvétessék”. 186 A központi választmány elvi jelentőségű határozattal adta meg neki a választójogot. „Jóllehet a’választási törvény a’ 100 ft jövedelemhez a’választási képességet azon föltétellel kötve [szabályozta], ha az ingatlanság vagy tőke után járónak kimutattathatnék; az értelmiség tekintetében megállapított osztályba pedig az okleveles Egyéniségeken kívül az iskolamesterek, sjegyzők lennének soroztatva, miután mégis a’ tiszteletbetartani kívánt törvénynek nem éppen betű szerinti értelmét, hanem szellemét és irányát hasonlóképpen e’ Bizottmány szem elől nem téveszthetné”, tekintve, hogy „a’ hivatala, mint elösmert becsületessége által megérdemlett tőkéje, az a’ hoz kötött fizetését, mint évenkénti jövedelmet húzza -—’ s mint megyei hivatalnokot az értelmiség kathegóriájába tartozók közé számba lehetett [venni], neve a’ makói ...ösz- szeírásba pótlólag bejegyeztetni rendeltetik”.187

E helyes, a törvény szellemét tiszteletben tartó és az országos gyakorlatban kialakult a törvény által az értelmiségiek (honoráciorok) közé nem sorolt köz- és magán- tisztviselők felvételére konstruált szellemű tőkeiss kategóriáját felhasználó határozattal 1865-ben több ízben szembekerült a központi választmány. Hegedűs Sándor és Halász János mint tisztviselők a honoráciorok régi jogán és 100 forintjövedelem alapján akaták mgukat beíratni. A választmány nagy nyomatékkai hivatkozott arra,

181 CsmL Csanád vm. kv. ír. sz. n.—1869.

185 CsmL Csanád vm. kv. ir. 2—1848., 6—1861.

186 CsmL Csanád vm. kv. ir. 8—1861. (Kiemelés tőlem. R. I.)

187 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 8—1861.

188 Ruszoly József: Diss. 266—271.

199