Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
ra; az időpontot jóelőre közzétették, az összeírás közszemlére tételének helyére vonatkozó kifogásra pedig elegendő cáfolatnak tekintette a panaszosok reklamációját, őket ugyanis nem rettentette vissza az, hogy mellette fegyveres hajdúk álltak őrt.136 A törvény 12. §-ának b pontja szerint a központi választmány az összeírási határnapok mellett meghatározta az aktus helyét is, pontosabban szólva kimondta, hogy annak az „e végett kijelölendő helyen” kell történnie. Az országos gyakorlat szerint e e hely a választókerület főhelye volt; ott is általában a városházán szokott történni az összeírás. Makón ez egyértelmű volt, hiszen a választókerület egyetlen helységből állott, nem ez volt a helyzet azonban a másik két kerületben. A törvény szerint elvileg ezekben is egyhelyütt, csakis a kerület székhelyén működhettek az összeírok. 1869 előtti anyagunkban egyetlen olyan esettel találkoztunk, amely arra vall, hogy az összeíró küldöttség a választókerület székhelyén kívül is eljárt. Csanád helység elöljárósága — a jegyző, a bíró és anégy esküdt— 1848. június 4-én kelt, a központi választmányhoz benyújtott „összeírásnak” tanúsága szerint „az érdeklett Választmány megbízása folytán” írta össze azt a 31 román lakost, akiket azután az összeíró küldöttség mégsem fogadott el.137 Az összerúk felvilágosításként elmondták, hogy ,,a’ Törvény rendelése szerint Csanádon is megfordulván, magok után oly rendelést hagytak, hogy a magokat be nem jelentettek, bizonyos, e’ végre kitűzött napon az összeíró küldöttség előtti megjelenésre figyelmeztessenek”, ehelyett azonban ,,a’ küldöttség ott megjelenésekor” ismételten nem jelentkeztek, csupán az elöljáróság útján akarták magukat összeíratni, a törvény által előírt személyes jelentkezés híján azonban nem vehették be őket a névjegyzékbe. A központi választmány is a törvény e rendelkezését figyelembe véve utasította el felvételüket.138 Ez az adat kétségtelenül arra vall, hogy 1848-ban a nagylaki kerületben az összeírok helységről helységre jártak. A személyes jelentkezés hiányáról árulkodik az 1872-es makói összeírás Megjegyzés-rovata, miszerint Juhász István ügyvéd, valamint Juhász Antal és Szöllősi Antal lelkész ,,írásilag jelentkezett", ami törvényellenes volt ugyan, az összeíró küldöttség mégis bevette őket.139 140 A vármegyei központi választmány 1872. április 24-i hirdetménye szerint az ösz- szeíró küldötségek Nagylakon és Battonyán, azaz a választókerületek székhelyén a megadott időszakban (1872. május 16—29.) minden nap a városházán üléseznek. A kerületek egyéb helységeinek választói egy-egy meghatározott napon a lakóhelyükön, ill. az ahhoz közelebb eső helységekben, mintegy alközpontokban a községházákon is összeírhatták magukat. A nagylaki kerületben Ambrózfalván, Földeákon, Apátfalván, Sajtényban és Palotán, a battonyai kerületben pedig Tornya mezővárosban, Kis- iratoson, Mezőkovácsházán, Tótbánhegyesen, Apácán és Kunágotán működtek a küldöttségek.110 Eszerint egy összeíró küldöttségnek egyidejűleg két helyen, a kerület székhelyén és azon kívül is működnie kellett, ami csak úgy volt lehetséges, ha a póttagok bevonásával kettéosztotta magát, ezt ugyan a törvény nem engedte meg, a gyakorlatban azonban másutt is alkalmazták. Megjegyzendő, hogy a 11 decentralizált összeíró hely közül 6 egyúttal törvényhatósági bizotsági tagokat választó választó- kerületi székhely is volt.141 136 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 24—1 865. 137 CsmL Csanád vm. kv. ír. 9—1848. 138 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 9—1848. 139 CsmL (Mr) Makó kv. ír. sz. n.—1872. 140 Maros, 1872. április 28.; Ruszoly József: Diss. 212. 141 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 3064—1871. Kövér Sándornak és társainak a központi választmányhoz intézett 1869. március 10-i, 95-1869. sz. beadványa azt igazolja, hogy a battonyai kerületben már korábban is kettéosztva működött az összeíró küldöttség: „a gyakorlat szerint a kijelölt 191
