Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

nem szakítottak ki, hogy több ízben is odaszaladgáljanak a városházához behatás végett”.131

A képviselőház IV. osztálya a panasz vizsgálat nélküli visszautasítását javasolva az általánosan követett gyakorlattal összhangban kifejtette, hogy az összeírási panaszokkal azért sem lehet foglalkozni, mert a peticionálók nem bizonyították, de nem is állították, hogy akár ők, akár jelöltjük emiatt „annak idején és helyén óvást tettek volna”.132 Dedinszky József, akit magát is a képviselő melletti korteskedéssel vádolták a panaszosok, a plenáris vitában elmondta, hogy az összeírás első napjaiban a küldöttség „reggeltől délig, déltől estig” működött, „de látván, hogy nem jelenti magát senki, később délután nem ült össze, az utolsó napokban azonban megint egész nap együtt volt”.133 A törvény „félbeszakítás nélkül” (12. § b/) rendelt „naponként ülést” (14. §), de nem határozta meg, hogy a 14 nap mindegyikén pontosan mikor kell megkezdeni és befejezni az összeírást. A „félbeszakítás nélkül” kifejezés nyilvánvalóan itt nem az éjjelnappali szakadatlan eljárásra, hanem csupán a mindennapi együttlétére vonatkozott. Dedinszky József a képviselőházi vitában okkal hivatkozott a törvény nem egészen precíz szabályozására, mégis erős a gyanúnk, hogy a Návay-párti összeírok egyes napokon nem minden megfontolás nélkül tartottak rövid, csak délelőtti üléseket.

Ilyen előzmény után természetes, hogy 1872-ben a makói központi választmány pontosan meghatározta az összeírási órákat is.134 Az 1865. évi választások előtt Barta György kéttelkes gazda és társai egyenesen a Helytartótanácshoz nyújtották be több, túlnyomólag a régi jog alapján összeírt választó kitörlését kérő kérvényüket, ahonnan az Makóra visszaküldetvén, a központi választmány 1865. december 2-i ülése elé került. A jegyzőkönyv szerint az összeírás 1865. november 7-i befejezése után három napig volt közszemlén. A panaszosok a központi választmány előre közzétett november 12-i ülését követően csak november 14-én adták be reklamációjukat, amely nem került érdemi elbírálásra, mondván „e végett a’ választmány össze nem jöhet”. A folyamodók panaszukban arra hivatkoztak, hogy a választmány a törvény 21. § b/ pontja ellenére, amely az „összeírások minden folyamodások tárgyalása melletti tökéletes kiigazításig” naponkénti ülést rendel, „biztos hallomás szerint igen szokatlanul vasárnapi napon ... 12-én d. e. tartott csak egy rövid tanácskozást”, pedig

ezen szavaiból »a’ középponti választmány a’ választók összeírása után legfeljebb egy hét alatt összeülvén« világosan következik, hogy folyamodásuk el nem késett: mert ha az összeülés egy hét alatt törvényes, az ezen hét alatt beérkezett folyamodványok is megvizsgálandók.” A panaszosok álláspontja végülis az volt, hogy a központi választmány a törvény értelmében csak az összeírás befejezését követő hetedik napon, 1865. november 14-én ülhetett volna össze a reklamációk elbírálása céljából. Emellet arra is hivatkoztak, hogy a törvény 18. §-ának Makón tulajdonképpen eleget sem tettek, mert az összeírás egy példánya ,,a’ megyei irodában volt csak kitéve, hova az irodában foglalkozó tisztviselők és írnokok munkájukbani háborításának elkerülése miatt a legnagyobb részt bemenni sem bátorkodott”.135

A választmánynak a kérvény utólagos elutasítása nem okozott nehézséget. A november 12-i határidőt illetően joggal hivatkozhatott arra, hogy a törvény 21. §-a nem az egy hét eltelte utáni, hanem egy héten belüli ülést rendelt a reklamációk elbírálásá131 OL Kit. 1861—III. 39.

132 OL Kit. 1861—III. 76.

133 KN 1861. I. 41.

134 CsmL (Mr) Makó kv. jkv. 4—1872.

185 OL Htt. lt. 89346—11—15—1865.; CsmL Csanád vm. kv. jkv. 24—1865.

190