Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
valamint a szűkebb értelemben vett választási aktusai összefüggő tevékenységükrőa központi választmány ezirányú érdemi munkájával együtt később a maguk helyén szólunk. Ehelyütt csupán a vármegye központi választmánynak a törvényhatósági szervezetbeli helyét kívánjuk még megvilágítani. A központi választmányt a törvényhatóság legfőbb testületi szerve választotta. Feladatkörének ellátásában közvetlen kapcsolatban állott a belügyminiszterrel, ill. 1861-ben és 1865—1866-ban kényszerű szükségből a Helytartótanáccsal mint felügyeleti szervével. A Belügyminisztérium, ill. a Hejtartótanács részére meg kellett küldenie mind saját jegyzőkönyveinek, mind az összeíró és szavazatszedő küldöttségek által készített irományoknak egy-egy példányát. A felügyeleti szerv a hivatalból észlelt hiányok pótlására vagy a hibák kijavítására is felhívhatta a választmányt, s közölte vele az eljárása ellen felmerült panaszokat is. A választmányi iratokat általában az elnök szokta felterjeszteni; egyedül 1865- ben fordult elő, hogy a főispán maga küldött el egyes jegyzőkönyveket.123 A választással kapcsolatos felsőbb leiratok a központi választmány meglakítása előtt általában a megye közönségének, kivételesen — 1865-ben — főispánjának szoktak szólni, a központi választmány megalakulása után pedig közvetlenül e testületeknek, bár 1872- ben előfordult, hogy a központi választmány jegyzőkönyvére tett miniszteri észrevételt a főispán közvetítte.124 A választásokkal összefüggő politikai kérdésekben a kormányhatóságok természetesen közvetlenül é,ntkeztek a főispánokkal.125 Az általános választások lezajlásastán a központi választmány elnöke — amint azt az 1848., az 1861. és az 1872. évi pédák is mutatják — az állandó bizottmány, ill. a törvényhatósági bizottság elé tárta munkájuk eredményét.126 A törvény sem írt elő kifejezett beszámolási kötelezettséget, a kurta jelentések is legfeljebb a megválasztott képviselők neveit sorolták fel, így inkább tekinthetők a törvény szerint egy-egy példányban a vármegye levéltárába helyezett választási irományok kísérő iratainak, mint érdemi beszámolóknak. A központi választmány mindenesetre így ténylegesen visszaadta a mandátumát, azzal együtt minden dokumentumát a megye közönségének. A fentiek alapján a központi választmányt a vármegye olyan, speciális feladatkörű szervének tekintjük, amely megbízatását a törvényhatóság legfőbb testületéből nyervén, a törvény értelmében önállóan tevékenykedett, a Belügyminisztériummal, ill. a Helytartótanáccsal közvetlen kapcsolatban állott, s feladatának bevégeztével kifejezett beszámolási kötelezetséggel nem tartozott, csupán a kiküldő orgánum közvetítésével levéltárba kellett helyeznie iratait. Az már az adott levéltári gyakorlattal függött össze, hogy 1872 előtt elvileg a közgyűlési iratokkal együtt kezelték a központi választmány anyagát is.127 123 OL Htt. lt. 87 482—H—15—1865. 124 CsmL Csanád vm. kv. ir. ein. 4—1872. ( = 49—1872. Csanád vm. főisp.; Bm. ein. 2107— 1872.) 125 OL Htt. It. 76211—11—15—1865.; 91713—11—15—1865.; 92236/18496. I—II—15—1865.; CsmL Csanád vm. áb. ir. 487—1869. ( = 487—1869 Csanád vm. főisp.; Bm. ein. 474—1869.) 126 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 709—1848.; 474—1861. Csanád vm. thb. ir. 2135—1872. 127 A Csanád vármegyei központi választmány általunk feldolgozott, jellegét tekintve egységes iratanyaga jelenleg a Csongrád megyei Levéltár négy különböző fondjában található. Az első nép- képviseleti választások iratai a vármegyei állandó bizottmány fondjában 709—1848. számon voltak, s csak a legújabb rendezés alkalmával minősíttettek önálló fonddá (IV. B. 106.). Ezzel szemben az októberi diplomát követő választások anyaga 474—1861. számon továbbra is a vármegyei állandó bizottmány fondjában (IV. B. 201.) rejtőzik. Az 1865—1866. és 1869. évi választások megmaradt központi választmányi iratai önálló fondot képeznek (IV. B. 253.); az 1872-es választások anyaga pedig a megye átszervezésétől az ellenforradalmi korszak első éveiig (1872—1923) terjedő központi választmányi fond részét képezi (IV. B. 405.). Meggondolandó, hogy nem lenne-e helyesebb az 188
