Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
A választók összeírása A népképviseleti törvény szerint a központi választmány legelső feladata az volt, hogy megválasztását követő egyhéten belül minden választókerületbe 3—3 tagú ösz- szeíró küldöttséget nevezzen ki; határozza meg az összeírási határnapokat, valamint az összeírás kerületenkénti helyét. A határnapokat körlevelek útján, egyházi szószékről történő kihirdetés és nyilvános helyen való kifüggesztés révén kellett közhírré te- ni (12—13. §§). A mindenkori központi választmányok rendre eleget is tettek e feladatuknak; némi mulasztás csak 1861-ben volt, amikoris a február 5-én történt kiküldetést követően nem egy héten belül, hanem csak február 16-án ült össze első ülésére, s ebből további határidő eltolódás következett. A központi választmány az összeírásra rendszerint az illető kerületet képviselő tekintélyesebb tagjait küldte ki, megesett azonban, hogy nem mindenki rendelkezett választmányi tagsággal. A törvény nem szólt a póttagság intézményéről, de az országosan kialakult gyakorlat ismerte ezt. Az is megtörtént 1869-ben és 1872-ben, hogy a póttagok bevonásával a küldöttség egyszerre több helyütt is folytathatta tevékenységét. Figyelemre méltó, hogy 1872-ben mind a négy póttag szolgabíró volt.128 A törvény az összeírások megkezdésére elhatározásuktól számítva 21—20 napot írt elő; a megkezdett összeírást pedig 14 napon át naponként, megszakítás nélkül kellett tartani. A 3—3 példányban benyújtott összeírások egy darabját a központi választmánynak „előre köhírré teendő nyilvános helyen mindenki általi megtekinthetés végett” több napon át közszemlére kellett bocsátania azért, hogy azt a lakosok megtekinthessék és reklamálhassanak kihagyásuk vagy valakinek törvényellenes felvétele miatt. A központi választmánynak az összeírás „bevégzése után legfeljebb egy hét alatt”, azaz egy héten belül tartott ülésen kellett megvizsgálnia az összeírásokat és dön- tenie kellett a reklamációk sorsáról. Az iratanyag tanúsága szerint e határidőket Csanádban általában betartották. Eltérés csupán 1861-ben volt, amikor a központi választmány február 16-i ülése 23- ára tűzte ki az összeírások megkezdését, azaz három hét helyett csupán egyet hagyott a határnap kihirdetésére.129 E határidő-rövidülés — amelyhez hasonlókkal másutt is találkozhatunk130 — a király által 1861. április 2-ára összehívott országgyűlés választásának nyilvánvalóan késedelmes kiírásában leli magyarázatát. Az összeírási határidőkkel kapcsolatban Makón két panasz is felmerült. Az 1861. március 19-i választáson mandátumot nyert Návay Tamás ellen Dobsa Lajos hívei az összeírást illetően egyebek mellett azt hozták fel, hogy az ,,összeíróküldöttség nem folytatta működését a törvény értelmében félbeszakasztás nélkül", miért is többen kimaradtak az összeírásból, mert „a mezei munka ideje lévén az emberek annyi időt 1848—1869. évi központi választmányi anyagoknak egyetlen fonddá való egyesítése. Itt említjük meg, hogy a központi választmány által a kormányszervekhez fölterjesztett anyagok közül eddig csupán az 1865—1866. évieknek bukkantunk nyomára. Ezek a Csanád vm. központi választmány jegyzőkönyvei: 1865. október 21. és 24-ről (OL Htt. lt. 87482—II—15—1865.), november 12-ről (uo. 90019—1865.), november 25-ről és december 2-ről a három választási jegyzőkönyvvel együtt (uo. 95 306—1865.), 1866. január 29-ről (uo. 9515—1866.), 1866. március 1-ről a battonyai időközi választás jegyzőkönyvével (uo. 18123—1866.). Mivel ezek az anyagok teljesen azonosak a Csongrád megyei Levéltár jelzett fondjában találhatókkal, rájuk külön nem hivatkozunk. 128 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 1—1848., 4—1861. és 3—1865.; Maros, 1872. április 28; Adattár: 10. 129 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 4—1861. 130 Csizmadia Andor: lm. 183. 189
