Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

alakítására hívta fel az állandó bizottmányokat, ill. városi képviselő testületeket. Csanád vármegye központi választmánya a választókerületi rendszer hallgatólagos megtartásával „köz megegyezéssel” elhatározta, hogy az 1861. évi központi választmány tagjait meghagyja, az elnökséggel pedig az akkori elnököt, Sántha Sándor volt másodalispánt és a helyettes elnökséggel Bánfy József volt főjegyzőt bízza meg.60

A központi választmány még aznap összeülve az 1848-as választókerületi beosztás szerint kinevezte az összeíró küldöttségeket, következő — 1865. október 21-i 24-i és november 12-i — ülésein pedig egyebek mellett ellátta az összeírással kapcsolatos teendőit. Az első ülés három egymást követő napra, Battonyán 1865. november- 21-re, Nagylakon 22-re, Makón pedig 23-ra tűzte ki a választásokat, mivel pedig az utóbbin zavarok támadtak, 1865. november 25-i ülésén a választási elnök előzetes intézkedésével összhangban november 28-ra tűzte ki az újabb választást.

Végül is a december 2-i ülés fogadta el mindhárom választás eredményét. Mivel utóbb egy eljárási hiba miatt a képviselőház a battonyai választást megsemmisítette, a központi választmány 1866. január 29-i ülésén 1866. február 24-re tűzte ki az új választást, melynek eredményét március 1-én vette tudomásul.61

Az 1865—1868. évi országgyűlés berekesztetvén, Wenckheim Béla belügyminiszter 1868. december 23-i leiratával újból központi választmány választására hívta fel Csanád vármegyét (és Makó városát), melynek a megye — továbbra is mindhárom kerületre való illetékességét hangoztatva — 1869. január 11-én eleget is tett.62 A belügyminiszter 1869. február 7-én kelt leiratában külön is felhívta a főispánt az 1869. április 20-ra összehívni tervezett országgyűlés törvényben előírt választási határidőinek betartására és arra, hogy őrködjön a pártok megélénkülő tevékenysége fölött. Figyelmeztette a főispánt a fegyveres erő igénybevételére is, mivel „a párttusa eddig nem tapasztalt mérvben indíttatott meg, s valószínű, hogy a válaszási nap közeledtével mindinkább fog a szenvedélyesség növekedni, s miután lehet tartani attól, hogy a választások rendes lefolyását nyers tettlegességek fogják meghamisítani”. Mivel az igénybevehető katonaság létszáma korlátozott volt, a miniszter külön felhíta a főispán figyelmét, hogy csak feltétlen szükséges esetben kérje a beavatkozást, s a választást éppen ezért a szomszédos megyékkkel ne azonos időpontban tartsák meg. Návay Tamás főispán 1869. február 15-én azzal a kéréssel közölte a leiratot Sántha Sándor alispánnal, hogy lehetőleg egy napon, 1869. március 18—20. körűi tartsák meg a választást. Az alispán ezt azzal jelentette be a bizottmányi ülésen, hogy március 1 -re a királyi meghívólevél ünnepélyes kihirdetésére közgyűlést hívnak össze, ami meg is történt.63

A központi választmányi jegyzőkönyvek 1869-ből hiányozván, a két megmaradt választási jegyzőkönyvből64 csupán az állapítható meg, hogy Makón és Battonyán 1869. március 22-én voltak a választások, ill. az utóbbi helyen a folytatólagos második forduló a következő napra is áthúzódott.

Mivel az országgyűlés nem fogadta el a Tóth Vilmos-féle 1871. évi választójogi novella-javaslatot, még 1872-ben is az 1848: V. te. szerint kellett megtartani a választásokat. Az 1870: XLII. te. szerint 1871 végén megalakult törvényhatósági bizottság65 1872. április 24-i ülése elé került Tóth Vilmos belügyminiszter rendelete, minek alap60 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 5—1865.

61 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 1—29—1865—1866.

62 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 90—1869.

63 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 487—1869.

64 CsmL Csanád vm. kv. ir. sz. n.—1869.

65 Csanádvármegye közgyűlése 1871. november 17-én. Maros, 1871. december 3.; A tisztújítás. Maros, 1871. december 31.

175