Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
Amint az országgyűlés feloszlatása után a képviselők hazatértek, az utolsó, 1861. szeptember 2-i bizottmányi ülésen visszanyerték eredeti megbízatásukat. Markovics Antal alispán akkor úgy nyilatkozott, hogy tisztviselőtársaival együbb megbízatásának csak azon eskü mellett vállalt kötelezettséggel tehet eleget, ha azt „az alkotmányos törvények korlátái közt teljesíheti”.57 Az 1861 őszén feloszlatott állandó bizottmány a provizórium időszakának vége felé, 1865. október 5-én ült össze újból — egyelőre csupán egyetlen —, csak az ország- gyűlési képviselőválasztások előkészítését célzó ülésére. Ez alkalommal br. Bánhidy Albert főispán — egykori első alispán, majd Makó 1848—1849. évi képviselője — bejelentette, hogy a király 1865. december 10-ére összehívta az országgyűlést. A bizottmány a jelenlevőket higgadtságra intő főispánnak bizalmat szazott ugyan, de más megyékhez hasonlóan nyomban az „ősi alkotmányunk ’s ezzel összhangzatos örök törvényekbe[-n] gyökerező megyei rendszerünk” védelmében mindjárt fenntartását is kinyilvánította, nehogy a kényszerű belegyezésből „további következtetés” vonassák le. A bizottmány az 1848: XVI. te. 2. § dl és fi pontjára hivatkozva ténykén állapította meg, hogy „Csanád megye törvényes reconstitualása mind eddig nem csak meg nem történt: sőt egész jogköre és mindenhatósága törvényellenesen tettleg Főispánjára ruházva van,... választott tisztviselő kara nincs, maga a bizottmány is csak ad hoc, pusztán a Pest városába 1865. december 10-re összehívott országgyűlés választásai körüli törvényes teendői végett hivatott össze, mivel pedig az 1848: V. te. 7. §-a szerint „a’ választási központi Választmány” az egyik alispán elnöklete mellett ülhet össze, „alkotmányos tisztviselői kar nem létezvén, a’ Bizottmány ezen törvényes tisztében is törvényesen el nem járhat”. Az 1861. október 5-i legfelsőbb elhatározással feloszlatott bizottmány „törvény és alkotmány ellenesnek” nyilvánította a provizóriumot, csupán egyetlen alkalomra szóló összehívását pedig a törvény betűjével és szellemével össze nem egyeztethetőnek deklarálta. Mégis: tekintettel a kormány által tettleges akadályoztatására, és arra, hogy „noha provisórius, tehát törvénytelen állás mellett, ’s nem szabályszerű módon, — de mégis az 1848-ki hazai törvények értelmében országgyűlés összehozatala céloztatik”, bizalmát nem akarta megvonni, hiszen minden reménye megvolt arra, hogy az összeülő országgyűlés legelőször éppen a provizóriumot szünteti majd meg, „a megyei hatóságokat pedig jogkörük egészében re- constituálandja”. A bizalomnyilvánítás melletti jogfenntartó nyilatkozat summázatá- ban a bizottmány leszögezte: „...ünneplyes óvást teszünk a kormánynak ezen egyoldalú eljárása ellen: úgy más részről határozottan óvakodunk az ellen, hogy jelen helyzetünk abnormitása és ezen helyzetből folyó morális kényszernél fogva ki nem kerül- hetővé vált eljárásunkból, ősi alkotmányos szabadságunk, jelesen pedig az 1848iki törvényes állásunkra nézve bármi következtetés, bármikor és bárki által származtas- sék”.58 * A főispán ezután csak erre a bizottmányi ülésre közmegegyezéssel kinevezett néhány tisztviselőt; Bánfy Józsefet főjegyzőnek, Baross Sádort főügyésznek, Hofbauer Sándort főszolgabírónak, Jakabfy Kristófot pedig esküdtnek, akik egyébként az 1861- es bizottmánynak is tagjai voltak, majd felolvastatta az 1865. szeptember 17-én kelt 14462. sz. királyi rendeletet és az ugyanezen hónap 21-én kelt 73991. sz. helytartótanácsi intézményt.69 Ez utóbbi kifejezetten fenntartotta az 1861-es választási rendszabályt és a választókerületek megállapítására, valamint a központi választmány meg57 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 1667—1861. 68 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 1-, 2—1865. (E jegyzőkönyv Csanád vármegye központi választmányának 1865—-1869. évi iratai között található.) A Szegedi Híradó 1865. október 15-i számában megjelent levél szerint az óvást Vertán Endre foaalmazta meg. 68 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 3—-5—1865. 174