Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

tással ellátásuk lehetetlenné vált; a’ képviselők számát pedig megszorítani, vagy választásukat központosítani, — vagy ...ezen rendszert hatsági módosításokkal kiegészíteni, a Törvénytőli visszalépés nélkül szinte nem lehet:... nincs más mód a’ Hatóságok előtt, mint elvárni azt, hogy a’ törvény tüzetesen meghatározta kerületek álta- bizonyosan szét tekintéssel megválasztandó alkalmas, képzettségük, szakavatottságuk, hazafias szeplőtlen érzelmük és bennső hivatottságuknál fogva teljes bizalmat érdemlő képviselők kezében lesz Hazánk szent ügye letéve”.48

A bizottság az m. kir. udvari kancellária útján Bécsben kiadott királyi ország- gyűlési meghívólevél 1861. március 4-i kihirdetésekor is megismételte a szabályzattal szembeni kifogásait, bár egyebet nem tehetett, mint régi jó szokás szerint óvástétel mellett azt is elfogadta. Amint a jegyzőkönyvvezető Bánfy József írta, „alkotmányos téren mindent, mit tenni hatási körünkben állott, bár siker nélkül, megtettünk, a szem elől nem téveszthető alkotmányossághoz hű ragaszkodás más teendőt nem hagyottá föl e megye előtt, mint — annak e jegyzőkönyv hasábjaira a kényszerűség kifacsart- följegyzése mellett, hogy a’ tisztelt összehívó levélben a szentesített 1848-ki törvények nek újabb megszegése találtatván, az ellen az alkotmányossághoz ragaszkodásunkból folzó óvás tétetik”49 * 51 52 53. Megjegyzendő, hogy Csáncul vármegye más törvényhatóságoknak és magának az országgyűlésnek a gyakorlatával egyezően sem 1861-ben, sem 1865-ben nem hivatkozott a törvénysértő helytartótanácsi rendeletben kiadott választási szabályzatra, hanem mindig az 1848. V. tc.-t tekintette a választásnál alkalmazható jogforrásnak. Mindez semmi nehézséggel nem járt, hiszen — mint mondtuk és ahogyan maga a szabályzat is hivatkozott rá — e formailag önálló rendelet tulajdonképpen alig tért el a törvénytől.60

Az állandó bizottmány 1861. február 5-én választotta meg a 48 tagú központi választmányt,81 amely a választások körüli előkészítő teendőit február 16-i és március 14—15-i ülésén látta el, a kiírása szerint Makón március 19-én, Nagylakon 20-án, Battonyán pedig 21-én megejtett választások eredményeit e hónap 28-án vette tudomásul, később pedig az iratok beterjesztésével az állandó bizottmány tudomására is hozta azokat.62 Érdemes megemlítenünk, hogy mivel két megyei tisztviselőt — Markovics Antal első alispánt és Dedinszky József főügyészt — képviselővé választottak, távollétükre valótekintettel állásuknak ideiglenes betöltéséről is gondoskodni kellett. Ez kellő előkészítés után 1861. május 13-án történt meg.63

Csanád vármegye állandó bizottmánya a számos megyei átirat tudomásulvételével, ill. egyes átiratok kritikus észrevételezésével ezen túl is sokat foglalkozott az 1848: V. te.-vei, s több ízben kifejezésre juttatta Deák Ferenc személye és politikája54, közvetve pedig az egész országgyűlés iránti bizalmát.55 Pár nappal az országgyűlés feloszlatása előtt, 1861. augusztus 17-én külön-külön bizalmi feliratot intézett mindkét házhoz, csatolván több megyebeli község hasonló megnyilatkozásait. A megye hangoztatta, hogy „Apátfalva magyar községen kívül a többi... mind más ajkú, s’ nemzetiségű, jelesen Sajtény egészen román, Csanád román és szerb, Nagylak városa pedig legnagyobb részt szláv és román nemzetiségű [;] itteni polgártársai hazafi érzelmüknek minden igazi magyarhoz hasonlóról tesznek kétségtelen tanúbizonyságot”.56

48 CsrnL Csanád vm. áb. jkv. és ir. 222—1861.

49 CsmL Csanád vm. áb. jkv. és ir. 208—1861.

511 Pecze Ferenc: Diss. 69—70.; Ruszoly Józsff: Diss. passim.

51 CsmL Csanád vm. áb. kjv. és ir. 474—1861.

52 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 1—20—1861.

53 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 353., 354., 615—619—1861.

54 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 624—1861.

55 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 1138—1861.

68 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 1637—1644—1861.

173