Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

gárok közül csak az választható, aki ,,a törvény azon rendeletének, miszerint törvény- hozás nyelve egyedül a magyar, megfelelni képes”. Lényeges változást szenvedett a választókerületeknek törvényhatóságok szerinti beosztását szabályozó 5. § is, amennyiben nem történt benne említés a korábban is külön kezelt Erdélyről, a szlavón törvényhatóságokról, Horvátországról és a határőrvidékekről, miáltal az országgyűlési képviselőknek az 1848: V. te. szerint tervezett 446-os létszáma 333-ra csökkent. Ennek megfelelően elmaradtak a választások horvátországi és határőrvidéki speciális szabályait tartalmazó 53—55. §§ is. Figyelmet érdemel, hogy a szabályzat praeambuluma „Horvát- és Tótországok[-nak] a magyar országgyűlésre való meghívásukra nézve legfelsőbb határozatok utólagos kicsocsátását” ígérte, ami azonban elmaradt. Az 1848: V. te. a választási munkálatok felügyeletét a belügyek miniszterére (7., 10., 21., 22. és 43. §§), ill. a minisztériumra (14., 46. és 52. §§) bízta, helyükbe most a m. kir. Helytartótanács került. Elmaradt a törvény 57. §-a is, amely a pénzügy- és a közmunkaügyi miniszterre bízta az országgyűlésnek Pesten alkalmas hely biztosítását. A kifejezetten stiláris vagy elírási jellegű eltéréseket figyelmen kívül hagyva megemlítjük, hogy a 7. § a törvényhatósági közgyűlés helyett a bizottmányi ülésre bízta a választókerületi felosztást és a központi választmány megalakítását, s nem tett említést a kisgyűlésről mint előkészítő szervről sem. A rendszabály — bár praeambuluma kifejezetten hivatkozott az 1848: V. te.-re — következetesen kerülte a törvény kifejezést, egyebek mellett kihagyta azt a központi választmány tagjainak esküszövegéből is (11. §), egyhe- lyütt viszont mégis bennemaradt szövegében a „jelen törvényben” kifejezés (49. §), nyilvánvalóan a kibocsátásban közreműködő Havas József vagy Apt Kamii merő figyelmetlenségéből.46

Az állandó bizottmány tudomásul vette ugyan a szabályzatot, de más, főként megyei törvényhatóságokkal összhangban tiltakozott is a törvénytől való eltérések ellen ; különösen amiatt, hogy az 1848: IV. tc.-vel szemben nem Pestre, hanem Budára fogják összehívni az országgyűlést.47

Önálló téma lehetne a megye közönségéhez más törvényhatóságok által küldött, egyebek mellett a választási szabályzatot is támadó átiratok feldolgozása, amelyekkel Csanád általában egyetértett. Egyetlen kivételként csupán Ugocsa vármegye 1861. január 21-i, nyomtatásban megküldött határozatát említhetjük meg, amely az elkövetkező országgyűlés alkotmányozó és koronázó jellegére tekintettel az 1848-ban a választókerületekre épülő népképviseleti rendszerrel automatikusan megszűnt megyei követküldési jog visszaállítását szorgalmazta, mint „a hatósági lét életföltételét”. Az egyébként is csupán 2 képviselőt választó Ugocsa ezt a képviselők számának csökkentésével és a választásoknak ismét egy helyre való koncentrálásával vélte kivihetőnek. A rendi elemek felélesztésével járó anakronisztikus törekvéssel Csanád nem értett egyet, és kerek perec megírta, hogy közönsége „kegyelmetek nézeteiben nem osztozik”. Az 1861. március 4-én kelt válasz leszögezte, hogy „az alkotmány rendszeri gépezetben, az utóbbi években javítások behozatalára törekvő Nemzetünk az 1847/8-ik szentesített Törvény szerint, a a régebbi törvényhozási modortól, — helyébe a’parla- mentáris kormány megállapítása által eltérvén: a’ Haza, a’ maga alkotmányosságának üdvét az alkotmányos felelős Ministerium létsítéséhez fűzte”. E feltétlen fennállónak tekintett 1848-as törvényekkel szemben pedig „az országgyűlési követek Utasí46 CsmL Csanád vm. áb. jkv. és ir. 75—1861Pecze Ferenc: A magyar parlamenti jog intézményei a 19. század második felében — különös tekintettel a képviselők jogállására (Bp., 1974) Doktori értekezés kézirata, megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában és az Országgyűlési Könyvtárban (61—62.)

47 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 75—1861.

172