Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

amennyiben a törvényhozás berekesztését követő első közgyűlésre a nemeseken kívül az addigi határozatok alapján ott tagsággal rendelkezőket, azaz az egyes megyékben bebocsátott honoráciorokat rendelte meghívni, s csak ilyen korábbi jogkiterjesztő határozat híján mondta ki, hogy ez alkalommal „szavazati joggal bírandnak a törvény által jogosítottakon kívül azok, kiket a megyei lakosok községenként ezen közgyűlésre képviselőkul utasítandnak” (2. § bj). Csanád vármegye előzetes határozata is e törvény rendelkezésével volt összhangban.

Csanád vármegyének az 1848: XVI. te. szerinti új összetételű közgyűlése ,,a’ megye Karai és Rendéinek, nem különben minden községek képviselőinek együtt létökben” 1848. május 1-én tartotta egyetlen ülését, amelyben Rónay János és Pozsonyi Ferenc követi zárójelentésének elfogadása és az 1848. áprilisi törvények kihirdetése nyomán az elnöklő első alispánnak a „bizottmányi összeülés” megbízásából tett előte- jesztés alapján az 1848: V. te. szerint megállapították a megye választókerületi beosztását, végül pedig az 1848: XVI. te. értelmében megválasztotta az állandó bizottmányt.38

A túlnyomórészt liberális nemesekből álló állandó bizottmány első, 1848. május 2-án tartott ülésén az 1848: V. te. 7. §-a értelmében megválasztotta a képviselőválasztások lebonyolítására rendelt középponti (központi) választmányt,39 amelynek később átadta a választásokkal kapcsolatos belügyminiszteri, ill. nádori rendelkezéseket.40 A központi választmány az összeírással kapcsolatos teendőit három ülésen — 1848. május 2-án, június 7-én, és 16-án — látta el, magának a választásnak a megtartását pedig mindhárom kerületben 1848. június 21-re tűzte ki. A választások eredményéti 848. június 27-i ülésén vette tudomásul.41

Noha a kiadott kancelláriai utasítás szerint a megyei bizottmányokat maguknak a főispánoknak kellett volna „constituálni”, az 1860—1861. évi megyeszervezés lényegileg az 1848-as alapokon történt. A megyék társadalmának vezető elemei az új bizottmányok megválasztását általában előkészítő értekezleteken beszélték meg, melyek meghatározták az alakuló közgyűlések (ősgyűlések) összetételét és teendőit. A még mindig irányadó szerepet játszó Pest megyében az előkészítő értekezlet által kitűzött személyek sorra járván a megye községeit, a lakossággal megválaszttatták képviselőit.42

Hasonlóan történt az Csanádban is, ahol a vármegye önkormányzatát újjászervező közgyűlést egy, a főispán által összehívott, a „megye előkelő Birtokosai ’s értel- mesebbjei” részvételével 1860. december 10-én tartott értekezlet előzte meg, amely a törvény alapjára helyezkedve a volt kiváltságosok, a nemesek mellett a megyebeli városok és községek képviseletét is javasolta. Ennek nyomán a főispán 1860. december 17-én kiküldte megbízottait, akik a rájuk bízott egy vagy több helység lakosait összehívván az 1848-ban megállapított arányszám szerint — 200 lakos után egy képviselőt — közfelkiáltással megválasztották a községek képviselőit. Hogy a jelölt listát miként állították össze, nem tudjuk; feltehetően az eddig működő elöljárók véleménye mellett az értelmiségiek szavára is hallgattak. Ehelyütt nincs módunk a megválasztottak körének tüzetesebb elemzésére, csupán a községekből kiküldött képviselők számát közölhetjük, a megválasztásukra felügyelő személyek feltüntetésével.

38 CsmL Csanád vm. kgy. jkv. 823—1848.

39 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 2—1848.

40 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 229. és 274—1848.

41 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 12., 13., 14—1848.

42 Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860—61) (Bp., 1967) 158—180.

170