Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
A lap egy másik, nem rendes levelezője Nagylakról keltezett levelében az 1847. júniusi közgyűlés nyomán az előbbinél egyértelműbben három pártról írt. Az ellenzéki párt „bevallott elvei ismeretesek, alkotmányunk fölött éber őrködés... és honunknak a’ kor’ igényei folytán megreformálása”. A liberálisok, de nem ellenzékiek szerinte úgy mondják magukat szabadelvűeknek, hogy közben „a’ dohányügyben köszönetét szavaznak” és ,,a’ zalai körlevelet nem pártolják”. A szerző kemény ítélete szerint a Bánhidy első alispán köré tömörülök „tettleg elváltak az ellenzéktől, az ellenzék — úgy mondják — a’ kormány minden tetteiben gáncsoskodik”; ugyanakkor e „liberális urak” kénytelen-kelletlen elismerik a közteherviselést. A harmadik, a konzervatív rányzatra a levélíró nem sok szót fecsérelt, hiszen célja inkább a középutas elemek leleplezése volt. „Ilyen a Csanádi pártok szelleme. A többség jelenleg a liberális-conser- vatív uraké. Roppant anyagi erő áll készen, részükre demonstratiókat szervezni. Az oppositio küzd, fárad bevallott elveiért, nem segíttetve anyagilag, de kísértve... az egész megyei in teliigen tiatól.”80 A lap „rendes levelező”-je hasonló képet festett a Maros-menti állapotokról, különösen azt nehezményezvén, hogy a főispán előzetes tájékozódása dacára e közgyűlésen sem nevezte ki B. J. (Bánfy József) tiszteletbeli főjegyzőt rendes főjegyzővé, hanem felkérte a főjegyzői hivatalnak e minőségben való további ellátására. A főjegyzői kinevezés sértette volna az első alispán vezette „többséggel bíró párt” érdekét, melyről e levélíró is elítélően szólt. Véleménye szerint e párt vezérei megcsalják híveiket, amikor liberálisnak mondják magukat, pedig három év — azaz az 1845-ös tisztújítás — óta konzervatív politikát folytatva számos közérdekű indítványt megbuktattak. Az írás szerint az országgyűlési követség elnyerése érdekében a szomszéd megyebeli R.J. (Rónay János) e többségi pártot anyagilag is támogatja, pedig: „Bajos dolog ám T... [Torontál] megyében ellenzékinek lenni, Csanádban pedig az ellenzék ellen hadakozni...”30 31 Az 1847—1848. évi utolsó rendi orsággyűlésen a megyét — nyilvánvaló kompromisszumot tükröző közfelkiáltással megejtett választás nyomán32 — Rónay János és Pozsonyi Ferenc képviselte; az előbbi a kezdeti bizonytalanság után szívvel-lélekkel a Kossuth vezette ellenzék tagja lett, az utóbbi viszont a konzervatív kormánypárt emberének számított.33 Önkormányzat és népképviselet Választott témánk: a népképviselet, benne is elsősorban az 1848: V. te. által bevezetett országgyűlési népképviselet intézménye határozta meg korszakhatárainkat; e törvényt ugyanis — a megszakításokat nem számítva — módosítás nélkül 1848-tól 1875-ig alkalmazták. Egyébként e több alkorszakból összetevődő kor elemei köztörté- netileg is mutatnak bizonyos egyezéseket. Elsősorban a társadalmi-politikai folyamatosság jól kitapintható jelei azok, amelyek egybefűzik 1848—1849, 1861, 1865, valamint a kiegyezést követő évtized népképviseleti választáasit. A kor főbb szereplői, a képviselőjelöltek és képviselők, a korteseik és párthíveik is gyakran személy szerint azonosak. A korszak végére persze lassan mégis kicserélődnek a szereplők, átadva he30 J. J.: Törvényhatósági dolgok Csanádból. Pesti Hírlap, 1847. június 29. 31 Csanád: Törvényhatósági dolgok Csanádból. Pesti Hírlap, 1847. július 2. 32 Követválasztások. Pesti Hírlap, 1847. október 24. 33 Barta István: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48 (Bp., 1951) 4L, 230., 232., 413., 489., 522. 168
