Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

lyüket a fiatalabbaknak, ahogyan némileg társadalmi bázisuk, szorosabban véve pedig a választóközönség összetétele is átalakul34. A következőkben először témánk eseménytörténetébe adunk rövid, kronologikus betekintést.

A pesti és a pozsonyi események hírére Bánhidy Albert első alispán 1848. március 20-ra hívta össze a vármegye közgyűlését, amely az „ország gyűlési állandó választmány” javaslatára Rónay János követjelentését tudomásul véve helyeselte a „Pesti Petitioban foglaltakat”, mad pedig egy középponti állandó választmányt küldött ki. Ezen, más törvényhatóságok közcsendi bizottmányaihoz hasonló rendeltetésű forradalmi testület Návay Tamás elnökletével alakult meg, tagjai pedig Makra Imre, Juhász Antal és Balku Ignác lelkészek, Cseresnyés Ignác főügyész, Nagy Lázár, idősb Dobsa Sámuel, Nyéky László, Markovics Antal, Sántha Sándor, Dedinszky István és Kövér Tódor táblabírák, Dániel Antal főpénztárnok, Lonovits László és Dedinszky József mint jegyzők voltak. A közgyűlés megengedte e testületnek, hogy tagjainak számát „a körülményekhez képest az általa jónak ösmert egyénekből” szaporítsa; járásonként „fiók végrehajtóválasztmány” alakult; elnökeik Makón Bánfy József megyei főjegyző, Nagylakon Hofbauer Sándor, Battonyán pedig Hervay István táblabírák lettek, akik a kapcsolattartás végett a központi választmány tagjai is voltak. A választmányi tagok legtöbbjével a képviselőválasztások során is találkozunk; a három lelkész és a honorácior Bánfy főjegyző kivételével hivatalt viselő nemesek voltak, akik (többségükben) a reformkorban liberális elveket vallottak, bár egyelőre nehéz lenne pontosan megállapítani a Návay Tamás vezette oppositio és a Bánhidy Albert által irányított mérsékelt liberálisok körét; a főügyész és a főpénztárnok feltehetően az utóbbit képviselte. Egyébként mind a központi, mind a járási választmányok feladata a csend és rend fenntartása, a „személy- és vagyonbátorság” biztosítása, e célból pedig a nemzetőrség megszervezése volt.35

Az 1848. április 5-i közgyűlésen „szóbahozatott”, hogy ,,a’ fejledező kor” szükségletei szerint, „az öszves Nemzet képviseletére alapított... Ország Gyűlés” mintájára „a’ közigazgatás többi tárgyaihoz való szóllásra is, az alkotmány sáncaiba bevenni kívánt Népnek alkalom nyújtassék”, magyarán: ne csak az országgyűlésen, hanem a megyében is vezessék be a népképviseletet. A közgyűlés a „kor’ igényeivel öszvehangzó elő- terjesztés”-t elfogadva a középponti bizottmányt bízta meg azzal, hogy a törvény további rendelkezéséig állapítsa meg a népképviselet arányát, s határozatát nyomban valósítsa is meg.36 Az 1848. április 12-i közgyűlés elé Návay Tamás választmányi elnök szóbeli előadmányként ,,a’ nép képviselet alapjául szolgáló számot, vagy is 200 népség után egyet” véleményezett. Javaslatát elfogadva a közgyűlés megbízta a választmányt, hogy „a’ Kertészközségekben is tekintetbe vétessék a’ meghatározott szám; ... a’ két százat meg nem ütő községekből egy — az azt haladó Községek ’s helységekben pedig a’ meghatározott szám szerinti arány szolgáljon választási alapul”, egyszerűbben szólva minden 200 nem nemes lakos után egy megyei népképviselő választassák.37 E választások —[feltehetően közfelkiáltással — meg is történtek, de a megválasztott, mintegy 350, a közgyűlési tagsággal rendelkező nemesek számának alig több mint a felét kitevő megyei népképviselő listáját nem ismerjük.

Megjegyzendőnek véljük, hogy a vármegyékről átmenetileg rendelkező 1848: XVI. te. a törvényhatóságokra bízta a municipiális népképviselet szabályozását,

34 Adattár: 7., 9—11.

35 CsmL Csanád vm. kgy. jkv. 223—1848.

36 CsmL Csanád vm. kgy. jkv. 795—1848.

37 CsmL Csanád vm. kgy. jkv. 817—1848. Vö. Lakatos Ernő: Az első megyebizottmány Levéltári Közlemények, XXVIII. évf. (1958) 103—128.

169