Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848–1871
jelentett az októberi diplomában megfogalmazott elvektől. A leirat szövegét az 1861. január 26-ára egybehívott megyegyűlésen felolvasták. Kimondotta a királyi leirat, hogy az ország határain kívül tartózkodó hűtlen, vagy felségsértő személyeket amennyiben azokat bizottmányi tagoknak megválasztották, a megválasztás semmis. A megyei közgyűlés a 48-as alkotmányra hivatkozva, ezzel nem értett egyet. Nézete szerint a külföldön tartózkodó magyar amigránsokat egyetlen illetékes magyar bíróság sem ítélte el. Kijelentette a megye közgyűlése, hogy „...nem érzi magát hivatva arra, hogy a nemzeti harc tényezői, így a bujdosó hontalanok cselekményei fölött is ítéletet mondjon. A most élő nemzedék lehunytéval a szigorú bíráló történelem joga felettük hozandó részrehajlatlan ítéletét följegyezni...54 Ezen a közgyűlésen felolvasták az uralkodó 1861. január 7-én kelt leiratát is, amelyben az 1848. évi V. te.-re hivatkozva az országgyűlést április 2-ára Budára összehívja. A közgyűlés nemtetszését fejezte ki, amiért az uralkodó több pontban lényegesen eltért az V. törvénycikktől, bár arra hivatkozott és a szentesített törvényt újra oktrojált határozattal módosította. A jogsértés elleni ünnepélyes óvást a közgyűlés jegyzőkönyvben is kifejezte. Feliratot szerkesztettek az ellen is, hogy az országgyűlést Budára és nem annak törvényes helyére Pestre hívták össze. Az országgyűlési követek küldése ügyében Csongrád megye úgy határozott, hogy az 1848. V. te. alapján kialakított választó kerületeket változtatás nélkül fenntartják. 1861 márciusában megtartott követválasztásokon országgyűlési követeknek megválasztották: Hódmezővásárhelyről Kovács Ferencet, Szentesről Boros Sámuelt, a szegvári választókerületből Bogyó Sándort és a tápéi választókerületből gróf Károlyi Sándort.56 Az országgyűlési követválasztások befejezése után az eredetileg április 2-ára összehívott országgyűlést csak április 6-án nyitották meg. Ezt megelőzően 1861. január 23-tól március 3-ig országbírói értekezletet tartottak. Az értekezleten döntést hoztak a cs. kir. hatóságok feloszlatásáról és életbeléptették a magyar törvények szerinti bíráskodást. Csongrád megye közgyűlése már az I860, évi szervező közgyűlésen intézkedett arról, hogy Rónay Mihály első alispán a kijelölt bizottsággal együtt a volt cs. kir. Megyei Törvényszék iratait átvegye. A megye ezzel a döntésével megelőzte az országbírói értekezlet határozatait. Az iratátadás lebonyolítása következtében a közigazgatás és az igazságszolgáltatás a megyében ismét egyesült.47 Az igazságszolgáltatási és közigazgatási szervek újraegyesítése visszalépést jelentett a polgári haladás szempontjából. Ennek a visszalépésnek csak a nemesség örült. A vármegyei igazságszolgáltatás visszaállításában a nemesség érdekeinek védelmét látták helyreállítani. A polgárság viszont saját érdekeinek háttérbe szorítását látta az intézkedésben. Az uralkodó látva az intézkedéseivel szembehelyezkedő megyék ellenállását, valamint azt, hogy nem tudja akaratát az országgyűlésen összegyűltekre ráerőszakolni, 1861. aug. 22-én feloszlatta az országgyűlést.58 51 51 CsmL (Szf) 1861. jan. 26-i Csni. kgy. jkv. 130 sz. 66 CsmL (Szf) 1861. jan. 26-i Csni. kgy. jkv. 133 sz. 56 CsmL (Szf) 1861. ápr. 10—13 Csm. kgy. jkv. 305 sz. 3., 4. pontjai, 306., 307., jkvi sz. 57 CsmL (Szf) 1861. május 2, 3-i Csm. kgy. jkv. 621 sz. 58 CsmL (Szf) 1861. ápr. 10—13. Csm. kgy. 359—397 jkvi. sz. (Az 1861. január 16-i császári leirattal kapcsolatban 39 megye és sz. kir. város küldte el Csongrád Vármegye közgyűléséhez tiltakozó feliratának másolatát.) 150
