Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848–1871

i nneni járás, ide tartozott a csongrádi és a szegedi járás és a Tiszántúli járás, ide tartozott a szentesi és a vásárhelyi járás.

A települési adatokat vizsgálva azt látjuk, hogy a megyében 29 szerződéses település volt. Az itt élő lakosság száma 15 435 lélek volt. Ezek a sajátos települések a kertész községek voltak. A kertész község lényegében egy-egy földbérlő közösség. Az általuk művelt földet közös szerződés alapján bérelték a földesúrtól. A bérelt földterületeken dohánykertészkedést folytattak. A kertész községek viszonylag nagyobb önállóságot élveztek mint a földesúri hatalom alatt álló jobbágyközségek. Ez a viszonylagos önállóság abban állott, hogy a földesúr nem szólt bele a kertészközség életébe. Elöljáróikat; jegyzőt, tanítót maguk választották, javadalmazásáról közösen gondoskodtak. Ez a viszonylag kedvező állapot csak a feudális korban volt meg. A jobbágyfelszabadító törvények róluk nem gondoskodtak. Nem kapták meg az általuk művelt földeket. A szerződés lejárta után még a lakóhelyüket is el kellett hagyni, földönfutókká váltak. A szabadságharc bukása után ebből sok bonyodalom származott. Állapotukat még inkább súlyosbította az 1850-ben bevezetett dohánymonopólium. Ennek következtében a kertészközségek jórésze teljesen tönkrement.

A legfontosabb területi változásokról báró Geringer országos főbiztos, helytartó már 1850. őszén intézkedett. Ennek során Csongrád megyét is leválasztották a nagyváradi kerületről és a pest-budai kerületbe osztották be.38 39

1851. január 9-án a pest-budai kerület főispánja arról értesítette Bonyhádyt, a Csongrád megyei főnököt, hogy tekintettel az ország újabb közigazgatási felosztására, az eddigi katonai területi felosztás is újból meg lesz állapítva. A III. hadtest parancsnoka volt az országban a katonai főparancsnok. Közvetlen vezetése alatt állott az ország katonai kormánya Budapesten, amelynek ügyeit a hadi főparancsnok mellett egy tábornok intézte. Az ország politikai rendezésével kapcsolatban kiadott alapelvek szerint Pozsonyban, Kassán, Nagyváradon és Sopronban katonai parancsnokságot hoztak létre. Ezek a Budapesten székelő országos katonai főparancsnokság alárendelt szervei voltak. A kerületi katonai parancsnokságok korábbi hatáskörükben a közigazgatási hatóságokkal továbbra is kapcsolatban maradtak. A katonai kerületek a közigazgatási kerületek területével azonosak voltak. A közigazgatási és katonai kormányzás hogy összhangban legyen, a különböző szintű közigazgatási és katonai szervek hivatalos levelezés útján összeköttetésben állottak.40

Szeged sz. kir. város szervezeti vonatkozásában Magyarország teljhatalmú császári biztosától 1850. szeptember 28-án Budáról a következő intézkedés érkezett: ,.Minthogy Szeged városának különféle ágai éz utóbbi események által elhanyagoltattak, ezeket helyre kell hozni. Mindenek előtt szükséges a városi igazgatást hathatósabb őrködéssel kísérni, kényteleníttettem ezennel elrendelni, hogy a szegedi polgármester a város területére nézve járási biztos hatalommal felruháztatva közvetlen a Csongrád megyei kormánybizottság alá rendeltessék.” Ezt a rendeletet báró Geringer teljhatalmú cs. kir. polgári biztos távollétében G. de la Motte írta alá. Ugyanakkor utasították a megyei biztost, hogy az ügyben szükséges rendeleteket haladéktalanul küldje meg Szeged város polgármesterének.41 Ezt az intézkedést megelőzően Szeged

38 CsmL (Szf) 1513/1850. Csmf. ált. ir.

39 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár Budapest, Akadémiai Kiadó 1965. 40—

41 1.

40 CsmL (Szf) 596/1851. Csmf. ált. ir.

41 CsmL (Szf) 6692/1850. Csmf. ált. ir. (A rendelet német nyelven érkezett a megyefőnökhöz, ott magyarra fordították. Gróf de la Motte Antal ekkor báró Geringer Károly teljhatalmú császári polgári biztos mellett mint cs. kir. osztálytanácsos, Geringer távollétében Motte írta alá ezt a rendeletet is.)

145