Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944
területei szakadtak ketté, vagy Délmagyarország számára nagy fontossággal bíró gazdasági peremterületek (pl. Szegedtől délre levő területek) szakadtak le. Az új államterület keretei között már eleve valamelyest fejlettebb és iparosodottabb társadalmi struktúra fejlődésének erős lelassulása, a dinamikus fejlődéssel járó társadalmi mobilitás megrekedése volt a jellemző. A forradalmak veresége egy sor belső ellentmondást is tartalmazó, de viszonylag dinamikus társadalmi fejlődést zárt le és tört meg Délmagyarországon is. Ilyen körülmények között Délmagyarország a társadalmi fejlődés terén az új technikaigazdasági korszak új követelményeihez nem tudott felzárkózni, az előző szakasz befejezése felé is csak vontatottabban volt képes előrehaladni. E mintegy két évtized alatt Délmagyarországon néhány százalékkal csökkent az agrárnépesség,5 s nőtt az iparforgalmi népesség aránya,6 e változások azonban a korszak követelményeihez képest már igen lassú üteműnek mondhatók. A megrekedés különösképpen kifejezésre jutott a városi munkásság számszerű növekedésének igen lényeges meglas- subbodásában, a városfejlődés megtorpanásában. Három délmagyarországi város: Makó, Csongrád és Gyula fejlődése esetében nemcsak megtorpanásról, hanem egyenesen visszafejlődésről7 van szó. Ugyanakkor a megrekedés kifejezésre jutott a középrétegek stagnálásában is. A társadalmi mozgások nálunk nagyobbrészt az egyes osztályok, illetve rétegek belső keretei közé szorultak, elsősorban azok belső szerkezetében okoztak kisebb-nagyobb átalakulásokat. A parasztság polgárosodásának azelőtt is szűk útjai még jobban eltorlaszolódtak Délmagyarországon. Ebben - az általános gazdasági tényezők mellett - döntő része volt a változatlan agrárstruktúrának: a feudális eredetű nagybirtokrendszer töretlenül megőrizte túlsúlyát. 5 Magvar Statisztikai Zsebkönyv XIV. évf. 1947. 58-59. 1. és 60. 1. 6 U. o! 50-59. és 60. 1. 7 Délmagyarországon egyes városok esetében nemcsak a városfejlődés megtorpanásáról van szó, hanem a szó szoros értelmében vett visszafejlődésről. Különösen három város esetében mutatható ki: Makó népességszáma az 1930. évi 35 824-ről 1941-re35 703-ra csökkent; Csongrád lakossága 26 046-ról - 10 év alatt - 25 594-re csökkent; Gyula népességszáma az 1930. évi 25 241- ről - 1941-re - 25 169-re csökkent. Vö. Magyar Statisztikai Zsebkönyv i. m. 44. 1. 101
