Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944

A Nagyatádi-féle földreform csak az agrárproletariátus és a félproletariátus arányában okozott módosulásokat, ez utóbbi javára, a hatalmas tömegű délmagyarországi szegényparasztság számának bármiféle lényeges csökkenése nélkül. Ä szegényparasztság helyzetének súlyosbodása nemcsak az ipari-városi munkássá válás nehézségeiben jutott kifejezésre, hanem abban is, hogy jelentős „átmeneti” rétegei, (pl. a délmagyarországi kubikosság) zömükben ismét visszakényszerültek a mezőgazdasági proletariátus soraiba. Számításba kell vennünk, hogy ugyanekkor a parasztság birtokos rétegeiben a kasztszerű megmerevedés tendenciái erősödtek.

Délmagyarországon kevés volt azoknak a városoknak a száma, ahol jelentékenyebb ipari munkásság alakulhatott ki. A legjelentékenyebb erőt Szeged képviselte 33 245 fős8 munkáslétszámával. A munkásságnak nemcsak létszámnövekedése lassult meg, a korábbi dinamikusabb gazdasági fejlődés megtorpanása, az ipar szerkezeti arányainak eltolódása összetételét is jelentősen átalakította: a régi szakmunkásság visszaszorult, vele szemben túlnyomórészt nem egy modern értelemben vett specializált munkásság, hanem a tanulatlan (vagy lényegében tanulatlan) nő és segédmunkásság súlya és szerepe erősödött meg.

Következett ez abból is, hogy Délmagyarországon a gyáriparban a könnyűipar játszotta a vezető szerepet. Elsőrendű könnyűipari ág volt a textil-, valamint a kender és a lenipar; az élelmiszeripari ágak közül a húsfeldolgozó- és malomipar jelentős; végül jelentékenysége miatt meg kell említenünk a bőr-, fa- és nyomdadipart s a dohánygyártást.

A középrétegek modern értelmű átalakulása is igen lassan, vagy csupán torz formában haladt előre. Mindenesetre fontos új jelenségnek tekinthető, hogy a középosztály két fő - dzsentriközéposztályi és városi polgári - magja mellett, formálódni kezdett egy harmadik is: részben a parasztság polgárosult, részben értelmiségivé váló elemeiből, főleg Makó és Szeged esetében. A középrétegek fejlődési lehetőségei azonban nagymértékben leszűkültek: a gazdaságilag önálló rétegeinek aránya és társadalmi súlya stagnált vagy visszahanyatlott, de az államhoz kötött — a területváltozások, valamint egyéb tényezők hatására felduz8 U.o. 58.1.

102