Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban

napig tudta tartani. A szentesi csoport kudarcát követte a szolnoki csoport visszaszorítása.3 így tehát a Viharsarok felszabadítása nem sikerült, sőt a királyi román hadsereg általános támadása nyomán augusztus elején a korábban még magyar fennhatóság alatt levő területeket is megszállta.

Viharsarok területének döntő része csaknem egy esztendeig maradt román megszállás alatt. A franciák 1920. március 1-én ürítették ki Szegedet, a román csapatok március 29-én hagyták el Makót és március hónap folyamán az egész Békés megye területére visszatérhetett az ellenforradalmi magyar közigazgatás. A királyi jugoszláv csapatok azonban csak 1921 augusztusában ürítették ki a Tisza, Maros és az országhatár által bezárt háromszöget.

A királyi román csapatok Budapestre történt bevonulása után, 1919. augusztus 9-én a Békés megyei román prefektúra rendelete a román burzsoá hadsereg szerepét a következőképpen értékelte: „A román hadsereg, amely mint a civilizáció és a rend őre becsülettel és dicsőségben megállotta helyét a Dnyesztertől a Tiszáig, a magyar bolsevizmus ellenállását letörve, felszabadítóként győzelmesen bevonult Budapestre.

Mint győző, egy új és fényes vitézségi tettel pecsételi meg a román nemzet felszabadító háborúját, mint felszabadító visz- szaadja az anarchiától terrorizált, megkínzott magyar népnek a békés élet és haladás lehetőségét.”4 A román propaganda nyíltan vallotta tehát, hogy a beavatkozás osztályérdekeket szolgált, a munkásosztály hatalmának megsemmisítését, következésképpen nem a „haladás lehetőségét”, hanem a reakció működési lehetőségét teremtette meg, így a burzsoázia, a földbirtokosok felszabadítását jelentette győzelmük, nem pedig a „magyar népét”, amely fegyverrel kezében védekezett a „felszabadítás” ellen. A fenti gondolatot még világosabban, a királyi román hadsereg akciójának célját pontosabban megfogalmazva fejtette ki Dániel Popp román hadosztályparancsnok Gyomán tett nyilatkozatában: „Nem jöttünk ide mint ellenség, hanem jöttünk felszabadítani a magyarokat az átkos terror alól és biztosítani, hogy mindenki megtarthassa most erősen veszélyezte3 Uo„ 336. és 338.1.

4 Scherer Ferenc: Gyula város története. II. kötet. Gyula, 1938. 355. 1.

9