Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban

vonták a helyi reakciós erőket is. „így kerültek be - egy történelmi pillanatra - az országos politikába olyan kaliberű emberek, akik ,normális’ körülmények között legföljebb a helyi kaszinói tagságig vihették volna: városi tanácsnokok, ügyvédek, malomtulajdonosok, paprikakereskedők.”42 Ez az ítélet legfeljebb azért szigorú kicsit, mert a „szegedi kapitányokéról és a „kormány” tagjainak többségéről sem lehetne különbeket mondani. Szükségesnek látszik megjegyezni azt is, hogy Szeged városának az ellenforradalomban betöltött szerepe döntően a véletlenen múlott. Hasonló helyzetben bármely más nagyobb magyar város polgársága nagy valószínűséggel ugyanazt a szerepet játszotta volna el.

1919 április végén az ellenforradalom legaktívabb szervezői Gömbös Gyula közbenjárásával létrehozták bécsi mintára a szegedi Antibolsevista Comitét, amelynek elnöke Kelemen Béla korábbi főispán és országgyűlési képviselő lett. A tagság a helyi hivatalok vezetőiből, katonatisztekből, gyárosokból, kereskedőkből és néhány kisiparosból, gazdagparasztból verbuválódott. Hozzájuk csatlakozott a tanárok, a hivatalnokok és a vasúti alkalmazottak többsége. A csoport összekötő cementje, amint nevéből is kiderül, a forradalomellenesség, az ellenforradalmiság. A magántulajdon védelmében, nacionalizmusban és a „keresztény irányzat” vallásában csaknem teljes összhang alakult ki. Részletkérdésekben azonban látszólag lényeges ellentétek mutatkoztak. Így többen az antiszemitizmust helytelenítették, vagy a pogromokat nem tartották célravezetőnek. Vitatott volt a szociáldemokratákhoz való viszony kérdése. A liberálisabb elemek - a franciák intencióinak megfelelően - a jobboldali szociáldemokrata vezetőkkel, - szava- járásukkal: a munkássággal - történő szorosabb együttműködés fontosságát hangoztatták. A szegedi ABC nagyrésze azonban, mint például Zadravecz, mereven elzárkózott a munkássággal, a szociáldemokratákkal való együttműködés elől. Az egész alakulat politikai-eszmei arculatára a jobboldali radikalizmus, a pogromozó ellenforradalmiság, az antiszemitizmus és mun- kásellenesség nyomta rá bélyegét.

Károlyi Gyula Szegedre települt kormányának két szegedi minisztere volt: Kelemen Béla és Pálfy Dániel vasgyáros, s két

42 Páter Zadravecz titkos naplója. Kossuth Könyvkiadó, 1967. Borsányi György bevezetője. 8.1.

2*

19