Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban
tárcanélküli miniszteri helyet hagytak a szociáldemokraták számára. A szegedi munkásság azonban júliusban általános sztrájkkal fejezte ki véleményét a „kormányról”. A Károlyi-kormán}' elszigetelődése és merev antiszemita politikája miatt P. Ábra- hám Dezső liberálisabb színezetű kabinettje váltotta fel, reménykedve, hogy a munkások és a franciák bizalmát is elnyeri. Étiben a kormányban már csak egy hely jutott a szegedieknek: Pálfy Dániel, aki valamelyet mérsékeltebb politikusnak számított, államtitkár lett. A P. Ábrahám-kormány a „zsidókérdésben” képviselt tapintatosabb álláspontja miatt elnyerte a szegedi ellenforradalmi tőkések bizalmát, a város támogatásukkal 10 millió korona kölcsönt adott a kormánynak karhatalom szervezése céljából. A kormány liberális tagjainak ösztönzésére a szegedi liberális tábor és a jobboldali szociáldemokraták az osztálybéke megteremtése érdekében, az osztályharcról való lemondás jegyében „szociális békeműhelyt” alakítottak, amely céljának tekintette a kizsákmányolok és kizsákmányoltak kibékítését. Valamiféle polgári demokráciát akartak, de ez akkor teljesen irreális program volt. A kormányt ugyanis még csak liberális színezetűnek sem lehetett mondani, a liberálisoknak befolyásukat alig sikerült érvényesíteni. A kormány demokratikus szándékainak bizonyítására, a jogfolytonosság illúziójának megteremtése érdekében augusztus 4-én 180 tagú, úgynevezett „nemzeti bizottmányt” hozott létre, amely a parlamentet helyettesítette volna. A bizottmány egyharmada régi országgyűlési képviselőkből, a másik harmada a különböző pártok küldötteiből, a maradó rész pedig az egyes társadalmi rétegek, hitfelekezetek és érdekképviseletek megbízottaiból verbuválódott. 10 helyet fenntartottak a szakszervezeti bizottság, 8-at a szociáldemokraták számára. A keresztényszocialista szakszervezetet négyen képviselték.43 44 A döntő befolyást gyakorló radikális szélsőjobboldal számára azonban a kormány és a „nemzeti bizottmány” is túlságosan liberálisnak tűnt. Szócsövük, a Szegedi Üj-Nemzedék élesen támadta a „szociális békeműhelyt”, s a jobboldali Olejnyik Józsefről is úgy ír, mint az osztálybéke elleni izgatóról.41 43 Szegedi Új-Nemzedék, 1919. aue. 5. 44 Uo. 1919. aug. 9. 20
