Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Bevezetés

igyekezett kikényszeríteni, és az ilyen vegyes házasságból született gyermekeket a katolikus papok meg is keresztelték, vagy ahogy mondani szokták, elkeresztelték. Az 1890-es évek küszöbén a Szapáry-kormány kultuszminisztere, Csákv Albin próbálta a helyzetet megoldani, amikor is híres elkeresztelési rendeletében kötelezővé tette, hogy az elkeresztelésről 8 napon belül értesíteni kell az illetékes lelkészt. Ennek elmulasztását kihágásnak minősítette. Bár Csáky a rendelet kiadása előtt azt a katolikus főpapokkal megbeszélte, a kánonokba ütköző rendelkezéseket az alsópapság nem hajtotta végre. Világossá vált, hogy tiszta helyzetet nem lehet teremteni anélkül, hogy az anyakönyvezést az egyházak kezéből ne vegyék ki. 22

Az eddig elhangzottakon kívül azonban még számos érv szólt az állami anyakönyvezés bevezetése mellett. Először is a születési-, házassági- és halálozási anyakönyvekbe való bejelentés okmányok nélkül, szóban történt. Tehát a lelkész hallomás után jegyezte be az adatokat, és gyakran előfordult, hogy olyan ember tette meg a bejelentést, aki nem is tudta pontosan a tényeket, vagy tudatosan elferdítette azokat. Emiatt a felekezeti anyakönyvekben szereplő adatok sokszor pontatlanok és nem felelnek meg a valóságnak, ráadásul a korai időkben nagyon kevés bejegyzést találunk egy-egy eseményről. A születések bejegyzésénél az is megeshetett, hogy egy újszülött bejegyzése egyszerűen kimaradt az anyakönyvből. Ez például akkor fordulhatott elő, ha egy falu vagy egy tanya távol volt a plébániatemplomtól, a csecsemő vézna volt, ráadásul még nagy hó is esett; ilyenkor a bába sebtében megkeresztelte a gyermeket. Ha ezt utólag elfelejtették bejelenteni a plébánosnak, a gyermek születése be sem kerülhetett az anyakönyvbe. Vagy ha a plébános elhunyt és nem volt káplánja, a legjobb esetben néhány hétig,

" CSIZMADIA ANDOR: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Budapest, 1966. Akadémiai Kiadó (a továbbiakban: Csizmadia: i. m.) 86-87. p.

15