Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Az Erdélybe betört románok ellen

zetméter, tehát elég kicsi. Itt azért már felfejlődtünk, igaz, ember embert ért, olyan sűrűn voltunk, és tartottuk magunkat este 9 óráig. Jelzem, mindég harcban állottunk az oláhokkal, azonban itt már a gépfegyvereink, ami volt 14 darab, hatalmasan operáltak a tömegesen támadó oláhok között. Este 9 órakor azonban visszavonult minden ezred, mivel itt rossz hely volt.

A mi divíziónktól én maradtam nyolc emberrel hátvédnek a 7. huszárezred süczenjeitől, mert ekkor már azok is velünk voltak. Maradtak 30-an, a horvátokból 15-en, a bosnyá- kokból 20 ember, tehát maradtunk volna mink 73-an, és a hetesektől és a bosnyákoktól egy-egy gépfegyver, tehát két fő. Parancsnoknak én lettem kinevezve. A parancsunk az volt, hogy legalább két óra hosszáig tartsuk a frontot, azonban alig telt el tíz perc a csapatok elvonulásától, midőn már a bosnyá- kok és horvátok otthagyták a számukra kijelölt helyet, és elkezdtek fölfelé lövöldözni. Utasítottam tehát őket, hogy menjenek az állásukba vagy' menjenek hátra, de fölfelé ne lövöldözzenek, hogy meglássák a románok, és azt hívén, hogy meg akarják magukat adni, miattuk mi kerülünk bajba. Szót fogadtak, és szívesen elmentek a csapataik után, természetesen elvitték a gépfegyvert is. Midőn látták a hetesek, hogy azok már elmentek, ők is szedték a fölszerelésüket és minden szó nélkül megszöktek mellőlünk. Végignézettem a terepet, és a 73 emberből mi voltunk nyolcán a négyesektől. Muníciónk, vagyis lőszerünk volt elég bőven, így állandóan lőttünk, ös- mervén az előttünk lévő terepet, hiszen aznap jöttünk rajta vissza. Mondtam az embereimnek, hogy a szárnyakon lévők nagyon vigyázzanak, hogy be ne kerítsenek bennünket az oláhok, és lövöldözzünk, mivel a parancs az volt, hogy ha nem is viszonozzák, nekünk akkor is lőni kell. Tehát lőttünk mindaddig, még csak 40 darab töltényünk maradt. Ekkor egyesével — körülbelül 50 lépés távolságra egymástól - én is hátraküldtem az embereimet, megparancsolva nekik, hogy körülbelül 1 kilométerrel hátrább várjanak meg. Én meg lőttem, mivel nálam volt egy egész láda lőszer, így' nékem még volt ebből, mivel ketten az ordenáncommal, vagy magyarul a legényemmel fo90