Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Az Erdélybe betört románok ellen
gyasztottuk. Midőn a lőszerünk már nekünk is jól meg- fogyott, és már az embereim bizonyára elérték mindany- nyian a helyet, ahol meg kellett engem várni, akkor megindultam én is az öreg legényemmel, aki bár 42 éves volt, de nagyon jó lelkű és jó katona volt. A hátunk mögött, a kis térség szélénél hatalmas mély szakadék választotta el Magyarországot Romániától. Ezen keresztül volt döntve egy jó vastag fa, és ezen lehetett átmenni. A koromsötét, ami nékünk nagyon kellett eddig, most bizony nagyon kellemeden volt, mert alig bírt az ember a gallyakba fogódzva, ami elég sűrű volt a szakadékban, átjutni a túlsó oldalra, bár alig volt a szakadék 15—20 méter széles. Soha nem járt őserdőben voltunk körülbelül 1800 méter magasan, azonban ekkorra a hold, a- mely közben feljött, ahol be bírt a fák közé hatolni, már adott némi világosságot. Utolérve az embereimet, megindultunk az előttünk szintén csak libasorban elvonuló csapatok után, azonban nagyon kellett vigyázni, hogy a csapást, amit tapostak, el ne hagyjuk, mert akkor sohasem találtuk volna meg őket ebben a rettenetes erdőben. Azonban minden emberem tudatában volt ennek, és vigyázott mindenki. Nem is tévedtünk el, hanem éjfél után 1 óra tájban megtaláltuk a csapatunkat. Ekkor már tábort ütöttek a következő napra kiszemelt állásaink helyén, amely egy másik hegytetőn volt. Itt jelentkeztem a századparancsnokomnál, aki főhadnagy úr Baor* volt. Ezután mi is leláge- reztünk, hogy a napi fáradalmakat kipihenjük. fíaur Frigyes főhadnagy ' Baur Frigyes 91
