Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Katonáskodás békeidőben
Másnap reggel lementünk az istállókba, megmutatták a lovainkat, és megkezdődött a lóápolás. Délelőtt 11 órakor kapitány úr Soss, aki a század parancsnoka volt, összeállíttatott bennönket, és tartott egy kis beszédet, amellyel be lettünk vezetve a katonaéletbe. Jelzem, reggel mindenki megkapta a ruháját és felöltözött, vagyis jobban mondva felöltöztettek bennönket, mivel sehogy sem akart a színes mondúr jól állani rajtunk. Tehát katonák voltunk, mert rajtunk volt az úgynevezett angyalbőr. De megkezdődtek a nemszeretem napok is. A parancshoz nemigen szokott füleinknek sehogy sem akart jól esni, hogy ott meg úgyszólván mindenki parancsolt, és méghozzá nem lehetett mondani, vagyis ekkor már jelenteni, hogy már annyi parancsot kaptunk, hogy felét sem tudjuk, nemhogy el győznénk végezni. Természetesen, aki adta, az nem felejtette el, és amelyiket elfelejtettük, azért mindjárt büntetés járt, mégpedig vagy pár pofon, vagy egy jó, testhezálló nyakleves. Ez később mindég fokozódott, úgyannyira, hogy bizony a gyöngyélet kezdett nagyon kellemetlen lenni, de mindég akad jólelkű ember, aki betanítja az embert, hogy lehet ezeket a kellemedenségeket részben elkerülni, bár teljesen nem lehetett kiküszöbölni. Két hét múlva megkezdődött az aldszd iskola. Ide bekerülve ismét rosszabbodott a helyzet, mert mindjárt azzal öltek, hogy altiszt akarok lenni. Természetesen ekkor még arról álmodni sem mertünk, azonban az öregek már tudták, hogy az lesz a vége, tehát iparkodtak ezt velünk mindenkor éreztetni, mit sem gondolva azzal, hogy a goromba bánásmód miatt idővel őnekik is lesznek kellemedenségeik. Szóval újabb kellemedenséget jelentett az iskola, azonban lassan már megszoktam, sőt azt hittem, hogy majdcsak megunják, de nagyot csalódtam. A negyedik héten a bevonulásom után valahogy az irodáról kiszivárgott, hogy önkéntes vagyok, bár ettől kevésbé féltem, úgy voltam véle, hogy elvégre, ha én katona akarok lenni, azzal talán senki másnak nem szerzek kellemedenséget, legfeljebb saját magamnak. Az öreg csontok azonban nem így 6
