Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

A Kárpátokban

három kukkerral is, de mivel erdő széliben voltak, így nagyon jó volt a hátterük. Egyszer azonban valaki meglátta, amikor mászott valamelyik a fáról lefelé, mindjárt szólt a masingeve- resnek, hogy figyelje itt meg itt az erdő szélét, mert ő úgy látta, hogy egy ember mászott a fáról lefelé. Figyelte tehát a masiniszta is, és tényleg ő is meglátta, hogy nemsoká ekkor meg már felfelé mászott az ember, de hiába néztük bárhonnan az állásból, nem bírtuk a géppuskaállásukat a fán meglátni. Azonban pár nap múlva, midőn a nap már jól lent volt és az erdő szélét jól megvilágította, egyszer csak fénylik fent a fák koronája között valami. Valamennyi kukker mind odairányult, hát gyönyörűen lehetett látni az elmésen kiépített gépfegyverállást fent mintegy 10—12 méter magasan a fák koronái között, sőt a háta mögött két orosz cserkeszt, amint távcsővel figyelték a mi állásainkat. A gépfegyveresünk valósággal égett a vágytól, hogy lelőhesse őket, azonban először megjelentettük a kapitány úrnak.

Ezelőtt mintegy pár héttel két ágyút is behúztak az állásainkba. A parancsnokuk éppen beszélgetett a kapitány úrral, és rögtön az villant az agyában, hogy milyen gyönyörűen dolgozna ott egy ekrazit gránát, de arra meg szigorú parancs volt, hogy a stellungban lévő ágyúnak nem szabad magát elárulni. Csak akkor lőhet, ha már az ellenség megközelítette a drótakadályt, így" át kellett adni a gyönyörű célpontot a géppuska-kezelőnek. Ez, mivel a gépfegyver már be is volt régen állítva, rögtön megnyomta a drukkplatnit és szórta a golyót, mi pedig néztük a kukkerokkal, hogy mi fog történni. Csak annyit láttunk, hogy a fa, amelyen a géppuska volt, valósággal levélesőbe burkolódzott, és midőn a második szalagot is kieresztette, bizony szegény cserkeszek pozdor- jává voltak lőve, a gépfegyverállás pedig leszakadva.

Többet a fáról nem is háborgattak bennünket, hanem űjra a tábori őrségünket (amely előbb feldvahé néven volt említve) kezdték csipkedni; miként megmozdultak az állásukban, mindjárt gépfegyverezték őket. Sokáig nem tudták, hogy honnan látják meg őket, azonban erre is rájöttek. Az a ház, ahol a mi tábori őrségünk állása volt, és az a ház, ahol az oro52