Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A Kárpátokban
sodik napján átjött hozzánk fegyver nélkül öt orosz, miközben nekünk is átment öt emberünk, és itt voltak nálunk több mint 2 óra hosszáig. Azt mondták, ne féljünk, ők bármeddig lesznek velünk szemben, mireánk soha nem lőnek, hanem ha lőni kell, a levegőbe lőnek. Estefelé visszamentek, és olyan szépen énekeltek este négy hangra, hogy öröm volt hallgatni. Nékünk azonban egy emberünk oda maradt, és nem is jött vissza soha, pedig színmagyar ember volt. Húsvét után való reggel 6 órakor megszólalt az orosz gépfegyver, leeresztett egy szalagot, és ezzel újra ellenségek lettünk, bár ezt is a levegőbe eresztették. Jellemző az esetre, hogy mindenfelé azt híresztelték, hogy a doni kozákok a legkegyedenebb katonái az orosznak, és velünk szemben február 24-től június 5-ig mindég doni kozákok voltak, és semmi bajunk nem volt egymással, Húsvét után meg pláne nem. Az orosz vezetőségnek azonban nyilván feltűnt a nagy hallgatás, mert június 5-én elvitték a kozákokat és a helyökbe cserkeszek* jöttek, de ezek már nem hallgattak. A feldvahén állandó volt a panasz, hogy a rozsban, amelyben ekkor már majdnem talpon állva mehetett az ember, minden este mozgás van, ami miatt a feldvahé ki volt téve annak, hogy erősebb csapat körülveszi és elviszi, sőt már handgránátot is dobtak rá. Meg lett tehát az őrség erősítve, sőt még gépfegyvert is kapott Futóárok már előbb készült, egész be az állásig. A mi századunknál lévő gépfegyver pedig éjjel-nappal úgy' volt beállítva, hogy ha netalán az őrséget megtámadják, azonnal lőhesse az ellenséget, sőt az őrség előtt jó darabon a rozs le lett vágatva, ezután tehát nem tudták könnyen megközelíteni őket. Ekkor meg arra kaptak rá, hogy felvitték a gépfegyvert valamilyen fára, és bárki, ha megmozdult a lövészárokban, azonnal látták és már lőtték is. Bár sebesülésünk egyszer sem történt, de mégis kellemeden volt, hogy hiába volt 2 méter mély árkunk, mégis ha valahová menni kellett, hát mindég összegörnyedve lehetett, mert különben mindjárt lőtt az orosz. Figyeltük mi mindég, két* kaukázusi népcsoport 51
