Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

A Kárpátokban

háború után hadsereg-főparancsnok lett.*

Marsolt tehát az egész ezred, egyik nap úgy, mint a másik nap, körülbelül két hétig; nagy utat kellett megtettünk. Közben kisebb pat- rulozás volt, azonban csak nagyon ritkán. Kovártélyaink voltak: 1915. január 25-én Tomaszów, 27-én Lodz mellett egy bárói kastélyban, 28- án Zgierz, 29-én Ozorków, 30-án Lenczyka, február 1-én Krosniewice, 2-án Kowal. Itt szereztem egy zsebkést, ameJcinky Kocsárd (1868—1954) ezredes, utóbb vezérezredes

lyet még most is használok, dacára, hogy már 25 éve használom ugyanazzal a vassal. 3-án vissza kellett menni Gulewo nevű községbe, 4-én pedig újra Kowalba. Az volt a terv ugyanis, hogy Vloclaveknél gőzkompon átmegyünk a Visztulán, amely itt már meglehetős széles folyó, azonban az idő közbeszólt. Rettenetes hideg lett, bár hó nem volt semmi, és a hatalmas folyón csak úgy bírt a gőzkomp közlekedni, hogy állandóan verni kellett előtte a jeget. Tehát nagyon lassan ment a szállítás.

Február 5-én kikaptuk a parancsot, hogy bemegyünk a Visztula mellett Németországba, Thombat, és ott a hídon megyünk át így 6-án marsoltunk újra Vloclavekig. 7-én beértünk Thomba, és átmentünk a hídon a Visztulán. Rettenetes hosszú és széles Ilid van itt keresztül a folyón, ugyanis a vonat is ezen a hídon közlekedik. Mikor minékünk rajta volt két századunk, még akkor reá engedtek egy hosszú tehervonatot, tehát hatalmas, erős híd. A hídfőkön mind a

* 1925-ben a honvédség főparancsnokává nevezték ki. A kormányzó 1926-ban vitézzé avatta, t ma: Tomii (Lengyelország)

43