Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A Kárpátokban
némi reményünk, hogy talán a mieink. Azonban a szürke köpenyét éppen úgy, mint a kék sapkát a hó, amely sűrű pillével esett, annyira egyszínűvé tette, hogy lehetetlen volt felismerni őket. Mint sokszor máskor, most is a véletlennek köszönhettük, hogy mégis megismertük őket, és ők is, hogy tőlünk megtudták, hol vannak az oroszok. Az történt, hogy' valamelyik közülünk, amint kapaszkodott, hogy jobban lásson, eldöntötte az ajtót betámasztó fadarabot, és a hatalmas ajtó nagy robajjal bedőlt Természetesen a mintegy' 20—25 lépésre levők mind visszafordultak, hogy mi puffant akkorát, és már jöttek is visszafelé. így' megtudtuk mi is, hogy a mieink, és ők is, hogy' körülbelül hol vannak az oroszok. Ezek szintén a 102. dandár, tehát az 5.*, 7., 8. népfelkelők voltak. Ezek szegények még az éj folyamán megtisztították az oroszoktól a falut, amelyben mi este bent voltunk. Reggel mi is bementünk a faluba, bekovártélyoztunk, és engem mindjárt kiküldtek hat emberrel a falu azon bejáratához, amerről bejöttünk, hogy vigyázzunk, nehogy az oroszok hátba támadjanak bennünket. Ekkor még nem volt összekötött frontunk, tehát mindég minden oldalról várni kellett az ellenséget. Kint voltam késő estig egy rozoga épületben a faluvégen, amelynek se ajtaja, se ablaka nem volt, a szél pedig fújt szorgalmasan, és esett a havas eső, majd pedig csupa hó és dermesztő hideg volt. Este bevonultunk a kovártélyunkra és lefeküdtünk, amire az előző napi és éjféli kaland után elég nagy szükségünk is volt. A hó pedig esett egész éjjel, sőt még másnap is. A falu teljesen fel volt dúlva és ki volt fosztva, mindenütt rombolás és piszok. Egy vadászkastélyban lettünk volna, azonban mindenfelé fél lábszárig jártunk a széjjelszórt iratok között. Különben itt pihenőnk volt. 14-én délután újra ütnak indultunk, és este 9 órára beértünk Turkára. A hó még mindég esett, elég lágyan, és fagyott az ember ruhájára, sőt a kezére vagy arcára is. Mindenütt * Az 5. népfelkelő gyalogezredet a mozgósítást követően Szegeden állították fel, benne sok vásárhelyi bevonulóval. 33
