Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A Kárpátokban
Újra Galíciában 1914. október 9-ig Uzsokon voltunk, innen jártunk felderíteni, 9-én szombaton azonban újra kimentünk a tönkrelőtt és feldúlt Galíciába. Itt már erélyesen üldözték csapataink a visszavonuló ellenséget. 9-én este bekovártélyóztunk egy rutén faluba. 10-én innen csak néhány pattul ment ki, a többi bent volt a faluban. Ekkorra már Érdi kapitány úr beteg lett és kórházba került. Tehát főhadnagy úr Bolmarcsics lett a még kevés számú lovasszázad parancsnoka. 11-én elmentünk, az egész, és este bementünk egy faluba, ahol még bent voltak az oroszok. A jegyző észrevette, hogy bementünk, megállított bennünket és tudtunkra adta, hogy mintegy 100 méterrel beljebb már ott van az orosz tábori őrség, tehát amilyen csendesen tudunk, vonuljunk vissza, ha kevesen vagyunk, mivel a faluban és a falu alatt erős orosz osztagok vannak letáborozva. így amilyen csendesen csak lehetett, kijöttünk a faluból. Közben elkezdett esni a hó nagy szemekkel, és hamarosan fehér lett ló, lovas és a föld is. A falun kívül mintegy 3 kilométerre volt egy téglagyár. Itt megálltunk, szétnéztünk és egy jó nagy supába, amelyben még volt széna bőven, bevezettük a lovainkat. Az ajtókat behúztuk magunk után, és az altisztek a főhadnagy úr körül, a legénység pedig ahol tudott, lefeküdtünk. Három ajtó volt, ott mindenütt állott egy-egy ember töltött fegyverrel, a lovakat pedig beállítottuk egymás mellé, és boldogan ropogtatták a jó szénát Azonban alighogy elszunnyadtam, már rángatja valaki a lábamat és súgja, hogy keljünk fölfelé, mert itt vannak az oroszok Természetesen tovább adtam a kellemeden újságot, és a főhadnagy úrral mindjárt mentünk a supa középső ajtajához, amely mind a két oldalon volt egymással szemben. Innen két oldalról lehetett figyelni a supa mellett három soros rajvonalban elvonuló gyalogságot De hiába figyeltünk bármennyire, mégsem bírtunk megállapítani semmit afelől, hogy oroszok-e vagy pedig a mieink. Mivel hátulról, vagyis abból az irányból jönnek, amerről délután mi is jöttünk, volt 32
