Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

A Kárpátokban

u^soki viadukt

észreveszi, hogy van ott valaki, és a tüzérséggel szétlöveti. Megálltunk tehát a supától mintegy 200 méterre egy szénaboglyánál délelőtt úgy 10 óra táján, és egész alkonyaiig ott áztunk a szabad ég alatt. Még szerencsénk volt, hogy szegény lovak itt ismét annyit ettek, amennyi jólesett

A tüzérség, értve alatta az orosz tüzérséget, egész nap lövette az Uzsok völgyét összekötő vasúti hidat, amely a párhuzamosan egymás mellett húzódó két hegyláncot kötötte össze. Mintegy' kilométer hosszú ez a híd, és 70 méter magas lábakon nyugszanak a hatalmas vasívezetei. Ezt akarták megsemmisíteni, azonban az egésznapi ágyúzás alatt mindössze két löveg találta el az oroszok felől való oldalán a rettenetes erős híd alvázát Ezt elég alaposan szétroncsolták, azonban a mieink talpfák alárakásával, mihelyt az oroszok hátrább vonultak, rendbe is hozták, úgyhogy még egy év múlva is így járt rajta a vonat. Oda lőtt azon a napon ezen völgybe az orosz annyi srapnelt és gránátot, hogy' már estefelé majdnem egymásra hullott a lövedék. Végre beesteledett, az orosz tüzérség is abbahagyta az ágyúzást, és mi bőrig ázva s agyonfázva bevonulhattunk a századhoz.

31