Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Visszavonulás Galíciából
annyira felvillanyozták a legénységet, hogy olyan elevenen marsoltunk, hogy éjfél után 2 órára beértünk Turkára. Az eső még mindig szakadt. A város tele volt katonasággal, tehát itt már nem annyira kellett félni, hogy az oroszok megtámadnak bennünket. Ezzel a 8. ezred feladata véget ért, csatlakozott a dandárhoz, mivel az is ott éjjelezett Minket pedig, mikor beértünk Turkára, elbocsájtott az ezredes úr azzal, hogy kovártelyozzunk be valahová, és reggel vonuljunk be a századhoz, valószínűleg az is itt éjjelezik Turkán. De bizony, mi nem bírtunk bekovártélyozni, mert minden tömve volt katonasággal. Turka városát egy folyó szeli keresztül, ennek a hídján átmenve megkötöttük a lovainkat a híd alatt egy léckerítéshez és lenyergeltünk. Egy embert kineveztem, aki ott marad a lovaknál és szerszámoknál, a többinek pedig azt az utasítást adtam, hogy menjenek, keressenek szállást, ahol tudnak, és reggel jöjjenek mindannyian a hídhoz. Én magam is behúzódtam a legközelebbi ház ajtajába, mert úgy tele volt katonasággal, hogy beljebb nem tudtam menni. Itt aludtam egy7 keveset, bár minduntalan járkáltak keresztül rajtam. Reggel megvirradva az eső már nem esett, de rettenetesen bánatos volt az idő. Midőn az embereim összejöttek, egy káplárommal, név szerint Vaszilcsin Jánossal elindultam, hogy felkeressük a századot, ami nem is tartott soká. A század éppen indulásra készen állott Jelentkeztem a kapitány úrnál, kérvén tőle a további parancsot, ami az lett, hogy vonuljak be a cúgommal lassú ügetésben a századhoz. Visszamenve a hídhoz felnyergeltünk, és szép nyugodtan mentünk volna a század után, azonban az utak mindenhol tömve voltak a visszavonuló csapatokkal, vagyis jobban mondva a visz- szavonuló csapatok trénjével, no meg tüzérséggel és hidászokkal. Ezek úgy össze voltak préselve az úttesten és keveredve is, hogy órahosszáig meg sem tudtak mozdulni A takarmányhiány miatt a lovak belerágták a földbe a kilométerjelző tölgyfakarókat. Egyik nap úgy, mint másik nap, egyik éjjel úgy, mint másik éjjel, befogva, ázva, fázva, éhen-szomjan vontatták velük a rettenetes nehéz kincstári kocsikat, hidász- csolnakokat, a tüzérség pedig az ágyúkat. Amit ezek az embe24
