Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Visszavonulás Galíciából

Gyorsan felöltözve és elég erős ügetéssel sikerült a cúgomat utolérni, még mielőtt beértek volna az állomásba, és így sikerült mindent elsimítani; igaz, a kapitány úr nem is nagyon forszírozta a dolgot

Innen ismét zenével búcsúztattak bennünket, és sirattak. Bennönket-e, vág)' pedig azt, hogy látták, milyen fiatalok vagyunk és meg kell halnunk; mert ekkor még mindenki úgy volt, hogy lövöldöznek, és az mind talál is, mégpedig embert. Hál’ Istennek ez nem így történt, noha nagyon sok közülünk nem látta meg többet szép Magyarországot. Innen elmenve ezután már a síró asszonyokat csak láttuk, előtte kevés, egypár szót szólhattunk hozzájuk. Mindenütt csak percekig állott a vonat, sietnünk kellett, mivel ekkor már az osztrák- magyar csapatokat az oroszok szorították Galíciában befelé a Kárpátok felé.

Visszavonulás Galíciából

Augusztus 10-én Topolniczára érve, amely egy galíciai kis falu, kivagonéroztunk. Délben elindultunk és mentünk este 9 óráig. Ekkor bekovártélyoztunk, s itt voltunk másnap estig. Ekkor ismét elmentünk egy másik községbe, és itt ismét egy éjjel és egy' nap voltunk. Ezután egy gazdag földesúrhoz mentünk, ahol szintén egy éjjelt és eg)' nappalt töltöttünk. Innen elmentünk Drohobiczba, ahol 12-én délután volt az első ütközetünk. Én el voltam küldve patrulba. Itt találtunk egy huszárt, akit az oroszok pikával' a földhöz szögeztek aznap valamikor, természetesen ekkor már halott volt. Nem volt valami kellemes látvány, de nem tudtuk elkerülni. Este visszamentünk Drohobiczba. Eg)' korcsmaudvarba kötöttük meg a lovunkat a kerítéshez, magunk pedig lefeküdtünk az udvaron. Mivel eléggé igénybe voltak az idegek véve, hamar elaludtam, és midőn felébredtem, alattam állt a víz. Éjjel tehát *

* A hosszú lándzsák típusai közé tartozó szálfegyver.

19