Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Visszavonulás Galíciából
eső volt és alám folyt, azonban úgy aludtam, hogy nem ébredtem fel a kellemetlen érzésre. Két napig voltunk a városon kívül bricsaftban, vagyis készültségben. Harmadik nap reggel kitűztük a fehér lobogót és kivonultunk Drohobicz városából, s elmentünk egészen Turze nevű községbe, amely biz’ onnan jó távol van. Másnap reggel visszaküldték a 8. népfelkelő gyalogezredhez az egész cúgommal, amely ekkor még 42 lovasból állott. A népfelkelő gyalogezred visszamaradt mint hátvéd. Midőn megérkeztem, jelentkeztem az ezredes úrnál, aki egyben ezredparancsnok is volt. Az ezredes úr két részre osztotta a cúgomat, és 21 lovast, vagyis a cúg felét a második füreremmel (név szerint Ávender) elküldte más irányba, én pedig a fél cúggal ott maradtam az ezredes úrral. Mindjárt kiküldetett velem egy öt lovasból álló patrult, és délre már csak két lovasom volt vélem, a többi mind oda volt patrulban. Én pedig ballagtam a két lovasommal az ezredes úr mellett, hol lóháton, hol meg gyalog; ha az ezredes úr leszállott a lóról, akkor mi is leszálltunk, ha felült, mi is felültünk. Ez így ment egész nap, mivel szép nyugodtan meneteltünk mi is befelé a gyors ütemben visszavonuló csapatok után a Kárpátok felé. Az ezredes úr rendkívül finom ember volt, mindenre kiterjedt a figyelme, amire ekkor rendkívüli nagy szükség is volt, mivel élelmünk úgyszólván semmi sem volt. Azzal éltünk, amit a lakosságtól bírtunk szerezni, ez azonban nem volt valami fejedelmi, mivel a már előttünk elvonuló katonaság részben megette, részben meg elvitte. Amit el tudtak a szerencsétlen galíciai rutének dugni, csak az maradt nékik. Mivel a hadvezetőség teljesen tudatában volt annak, hogy' a rokon nyelvű és vallású rutének bizonyára szívesebben lámák az oroszokat — akikkel tudnak beszélni, és egyformán imádják az Istent -, mint minket, akik se beszélni nem tudtunk velük, se nem valami jó szemmel néztünk reájuk, mivel elképzelhetetlenül piszkosak voltak. Este beszállásoltunk egy' faluba, az ezredtörzs, az ezred pedig feldvahékat állított a falu körül, és lelágerozott a falu alatt. Reggel, mivel nem volt mit, nem főztek a szakácsok 20
