Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A mozgósítás után
Bármennyire is meguntuk az évről-évre való egyformaságot, azonban mégis nyugdíjas állás, és biztosítva van az ember, hogy ha nem is sokat, de holta napjáig fizetnek néki minden hónap elején. Sőt, még halála után a felesége és családja szintén élvezi ezen fizetést Az önállóságra való törekvés azonban nagyon sokunknak elvette az eszét, és a szabadságért eldobtuk magunktól a könnyű, úgyszólván dolognélküli, gondtalan napokat Bár ha nem jöttek volna a háborús évek, utána a kommün majd a megszállás, és utána a vég nélküli pénzromlás, talán akkor a polgári életben is megtaláltuk volna a számításainkat No, de így is szabad emberek vagyunk, és ezt talán még ma sem adnánk semmi pénzért oda. mozgósítás után 1914. július 28-án újra mozgósított Ausztria-Magyarország. Bár ekkor még csak részleges mozgósítás volt, de nékem mint fiatal embernek azonnal be kellett vonulnom a káderomhoz Lúgosra. Július 29-én délelőtt 10 órakor elmentünk Vásárhelyből, olyan reményekkel, hogy a karácsonyi ünnepekre újra itthon leszünk, mint polgári emberek. Sajnos ez a várva várt karácsony csak öt év múlva, tehát 1918. év karácsonya lett. Lúgosra beérve rettenetes tumultust találtunk. A mindenfelől bevonuló katonaság annyi volt, hogy minden elképzelhető helybe katonát kellett tenni. Körülbelül egy7 hétig esténként bementünk a városba, és ott istállók padlásán, és ki hol tudott, ott aludt. Reggel, amikor jónak láttuk, bementünk a szeszgyárba, mert hisz’ ide voltunk irányítva, és komy7adoztunk; nem akart akadni ászt, aki megkezdje a legénység beosztását. Úgy7 egy hét múlva mégis kiadták a parancsot, hogy a szakaszvezetők írjanak össze 50-60 embert, ez lesz egy szakasz, és ezeket tartsák nyúlván. Rettenetes látvány volt, amennyire nem voltak a mi tisztjeink reákészülve a már évek óta lappangó háború bekövetkezésére. Végre augusztus 10-én egy Érdi Kálmán nevű, jóvágású magyar kapitány kiállt az udvar közepére, és 13
