Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

A mozgósítás után

harsány hangon kihirdette, hogy egy századot kell felállítani, amely rövidesen megy is innen, hogy hová, ő sem tudta, tehát lehet jelentkezni. Rögtön jelentkeztem, megkaptam az utasítást, és mindjárt meg is kezdtem a jelentkezők beírását, mert volt bőven jelentkező, unta a nyughatatlanabb vérű ember a fejedenséget és téden- séget Tehát mindjárt az I. cúg lett az enyém.

Minden cúgba vagy sza- a% utóbb vitézé avatott

kaszba be lett osztva 36 Erdy Kálmán őrnagy

ember: 2 fűrer, 12 káplár,

4 patrulfurer és 18 közember.

A századparancsnok, kapitány úr Érdi Kálmán, a helyettes, főhadnagy úr Bolmarcsics*, és minden szakasz kapott még egy zászlós urat, tehát a század négyet Az én szakaszomnál Kristofolyt, a II. szakasznál Márton, a másik kettőnek már nem jut eszembe a neve. Szolgálatvezető lett őrmester G. Szabó, aki a reguta évemben volt szakaszvezetőm, és ekkor már nagyon jó barátom. A másik őrmester egy vásárhelyi idősebb ember, vagyis 32 éves volt, Török János nevű, a Szentesi utca végén lévő malomban volt mint részvényes, és ott volt valamilyen foglalkozása. Rokona a malomtulajdonosnak, nagyon finom ember volt Számvivőnk egy Ulrich Jakab nevezetű tizedes lett, akivel együtt regutás* Dr. Bolmarcich János tartalékos főhadnagy, 1918-ban százados. Civilben a budapesti M. Kir. Postatakarékpénztár tisztviselője, t Christofoli Vince, az azonos nevű, olasz származású fővárosi cementáru- és burkolómozaik-gyáros fia és utóda

14