Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Bukaresti kiküldetés
] A% egykori Ada Kaleh Duna hullámaiból. Ezután gyönyörű sík terepen robogott a vonatunk mindenütt a román alföldön, amely hasonló a mi alföldünkhöz, és tele volt a határ a tavasz nyíló virágaival. Végre délelőtt 11 órára megállt a vonatunk a végállomásunkon, vagyis megérkeztünk Fort-Khitiliára, amely a Bukarestet védő körerődítmény egyike. Itt a fegyvereket átadtam a tüzéreknek, és ezeknél megmenázsiztunk. Érdeklődtem, hogy' mikor megy' vonat Bukarest felé, azonban csak este 8 órakor jött, ez pedig nékünk nagyon soká volt, mivel már szerettük volna látni a románok fővárosát, Bukarestet. Érdeklődtem tehát, hogy hány kilométerre van. Azt mondták 18-20, mire nekivágtunk a vasút tetején gyalog. Később, midőn beljebb értünk, tudtuk meg, hogy bizony 24—26 kilométerre kell menni. Ekkor már nem volt választás, hanem szép lassan beballagtunk, mindenütt a vasúton. Este 9 órára érkeztünk meg. Úgy mellékesen megemlítem, hogy Fort-Khitilia és Bukarest között körülbelül 20 kilométer hosszan, a déli részin a vasútnak rendező pályaudvar volt, de ez olyan széles, hogy' az utolsó sínpáron túl a rendezőt a külvilágtól elválasztó cementfal körülbelül 1 kilométerre volt hozzánk, tehát ilyen szélesen volt sínekkel behálózva a hatalmas nagy rendező. Néhol olyan 123
