Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Élet és halál közt Temesváron
dűltem, de mikor magamhoz tértem, mentünk tovább. Az ilyen sétákon úgy elfáradtam, hogy midőn beértem és lefeküdtem, rögtön elaludtam, és aludtam utána rettenetesen jókat Lassan tehát erősödtem, közben borzalmasan meguntam már a kórházban. Kértem volna az orvosokat, hogy engedjenek el a káderhez, de erről hallani sem akartak, mindég azt fújták, hogy még nem vagyok felgyógyulva, holott én már a gyengeségen kívül semmi bajomat nem éreztem. Végre április 9-én áttettek a Vöröskereszt kórházba Dettára. Itt egy nagy táncterem volt berendezve kórháznak, mintegy 30 ággyal. Nagyon jó és figyelmes bánásmódban részesültünk, mivel az orvosunk oda való volt, és azért volt felmentve a jegyzővel együtt, hogy a kórházat mindennel berendezték. Az orvos felügyelt a betegekre, és a jegyzővel együtt ők élelmezték a kis kórházban lévő lábadozó betegeket Tehát a jegyző feleségének a felügyelete alatt mindennap másik két asszony és két nagylány főztek igazi finom leveseket és kitűnő tésztákat, szintén ők voltak a felszolgálók is. Jelzem, ezek mind az intelligens osztály feleségei és leányai voltak. Mivel a község igen kicsiny volt, így már öt nap múlva ösmertük az egész falu intelligenciájának minden női tagját, mivel az asszonyok voltak nyolcán, a leányok pedig tizenketten. Gyönyörű tiszta ágyakban aludtunk, minden nap újabb kis hölgyikék vagy fiatal asz- szonyok voltak a felszolgálóink, délelőtt 8-tól 12-ig. Délután kettőtől 4 óráig mindenki mehetett a kis faluba, amerre akart. Gyönyörű erdők voltak ezen a vidéken, és a táj is gyönyörű szép volt, hiszen különben is tavasznyílás volt, amikor mindenütt szép a természet virágos színpadja. Áprilisban látogatóban volt nálam a testvér és atyám. Gyönyörű szép tavaszi idő volt, fájt az ember lelkének az a tudat, hogy mégis itt kell lenni teljesen tédenül a kórházban. Hiába kedveskedtek az igazán figyelmes kis hölgyikék és az anyukájaik, sőt a papák is, kifelé kívánkoztunk mi innen is. Sokat gondolkoztam, midőn onnan kikerültem természetesen rosszabb helyre, hogy mi az, ami az embert nem hagyja nyugodni ott, ahol csupa jólétben van és talán mindenki azt keresi, hogy jól érezze magát, azonban ezt a mai napig sem 120
