Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Bukaresti kiküldetés

tudtam megfejteni. Hiába minden erőlködés, az ember nagyon gyarló, és mindég újabb és újabb dolgok kerülnek elé, amely csábítja az embert, és amely után feltétel nélkül rohan az ember mindaddig, amíg a vég be nem következik.

Tehát mint fentebb jeleztem, én is így jártam. Hiába kértek, a doktor, a jegyző úr és a hölgyek, hogy még ne menjek, hisz’ még hónapokig maradhatok, vágytam ki a szabadba és a mozgalmasabb életbe. így ez is bekövetkezett 1917. május 5- én eljöttem Dettáról újra Temesvárra, szintén lábadozó kórházba. Itt is jó sorunk volt, de itt már katonakórházban voltam. Temesvárra érve kimentünk a barakk-kórházba, és kaptam 14 napi szabadságot. Hazajöttem tehát, azonban a szabadságom igen gyorsan letelt, és visszamentem a temesvári barakk-kórházba. Itt, mit már fentebb is említettem, csupa jó sorunk volt, azonban itt is meguntam; mindég szerettem volna menni a káderhoz, de még nem engedtek. Gyönyörű jó idők voltak, és mi ott kornyadoztunk a drótkerítéssel körülvett, és őrséggel őriztetett kórházban. Hiába volt itt is jó a sorunk, raboknak éreztük magunkat, mivel voltaképpen azok is voltunk.

bukaresti kiküldetés

Május 29-én újra haza akartam jönni szabadságra, azonban aznap, midőn a kihallgatás akart lenni, kerestek egy fűrert, aki kivinne a Keleti expresszel* Bukarestbe 35 darab 85 mintájú, tehát régi fegyvert, amelyet ott az őrségnek szántak. Természetesen senki sem jelentkezett, annál inkább, mivel szabadságolás volt kilátásban. így egyszerűen kineveztek engem és két közembert, akik elmegyünk Bukarestbe. Kiküldtek a tüzérségi raktárhoz, ahol egy tüzér alezredes úr megadta a parancsot, miszerint nekünk semmi egyéb dolgunk nem lesz, mivel még betegállományba tartozunk, csupán a szállítóleve* Orient expressz: Párizs és Konstantinápoly (ma: Isztambul) között közlekedő luxusvonat volt a 19—20. században.

121