Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Makó Imre: A vészkorszakban - Fegyvertelenül: munkaszolgálatosok
Fegyvertelenül: munkaszolgálatosok A „totális, korszerű háború sikerét" előmozdítani hivatott, a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk kimondta, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlan minden 21-24 éves férfi „munkatáborokban teljesítendő közérdekű munkaszolgálatra kötelezhető". Kiépítették a közérdekű munka- szolgálat vezető kereteit, és felállították a kilenc hadtest területi beosztásához igazodó kilenc m. kir. közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljat. Ez időben a zsidók még fegyveres szolgálatot teljesítettek. A „zsidótörvények" megjelenésével azután a hadseregen belül is fokozódott a diszkrimináció. A „második zsidótörvény" alapján zsidónak minősülő személyek nem kaphattak többé tiszti, tiszt- helyettesi, sőt tisztesi rendfokozatot sem. A zsidó tartalékos tiszteket a Szovjetunióval való hadiállapot bejelentése után megfosztották rangjuktól, és a továbbiakban kisegítő munkaszolgálatosként kellett eleget tenni hadkötelezettségüknek. A magyarországi zsidóknak a hadkötelezettség területén is csupán másodrendű szerep jutott: honvédségi fegyveres szolgálat helyett kizárólag a számukra létrehozott „kisegítő szolgálatra" osztották be őket. Századaik „árja" tiszteket és keretlegénységet kaptak, a legénységi állománynál pedig rendszeresítették a sárga karszalag viselését. Hamarosan honvéd egyenruhájuktól Zsidó munkaszolgálatosok Abonyban A Vásárhelyen felállított m. kir. 454/2 közérdekű munkaszolgálatos század, Banga Sámuel századparancsnokkal is megfosztották őket, csupán a jelzés nélküli katonai sapkát és a kincstári bakancsot hagyták meg számukra. A 2. magyar hadsereg frontra küldése súlyosan érintette a hadköteles korú zsidó férfiakat is. A vezérkar előzőleg akként határozott, hogy mozgósítás esetén a behí- vottak 10%-a zsidó legyen. 1942 szeptemberében körülbelül 38 ezer fővel 152 munkaszolgálatos század, ebből 130 zsidó század tartózkodott hadműveleti területen. A szegedi hadtest területén, hódmezővásárhelyi parancsnoksággal felállított V. közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljtól 18, egyenként 250 munkaszolgálatosból és 40 fős keretlegénységből álló tábori munkásszázadot osztottak be a 2. hadsereghez. A nemzetbiztonsági szempontból veszedelmesnek ítélt állampolgárokat: szervezett munkásokat, az internálótáborok lakóit stb., zsidókat és nem zsidókat egyaránt - sárga karszalagjukon fekete folttal megjelölve - különleges munkásszázadoknak nevezett büntetőszázadokba beosztva küldték ki a frontra. A munkaszolgálatosokat, közkeletű elnevezésükön muszosokat, a hadtápszolgá- latban szállítási feladatokra, szerelvények kirakására, valamint utak, vasutak, hidak, repülőterek javítására és építésére alkalmazták. Az arcvonalban minimális ellátás mellett lövészárkokat ástak, erődöket és bunkereket építettek, akadályokat emeltek, tankcsapdákat készítettek, aknákat szedettek és aknásíttattak velük. Kíméletlen alkalmazásuk, hiányos felszerelésük, ellátatlan betegségeik és sebesüléseik következtében - kiszolgáltatva a keretállomány és a németek brutalitásának is - egyes munkásszázadok legénységének a 70%-a is elpusztult. Hivatalos kimutatás szerint összveszteségük 1942 januárja és 1943 decembere között meghaladta a 25 ezer főt. Különösen nagy méreteket öltött ez az 1943. januári szovjet áttörés és az azt követő visszavonulás idején, amikor a zsidó századok veszteséghányada a harcos alakulatokét is meghaladta. Az 1943-as esztendő, nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter könnyítést célzó, így a fizikai bántalmazást és a szidalmazást is megtiltó rendelkezései átmeneti enyhülést hoztak a munkaszolgálatosok 27
