Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)

Dokumentumok

akinek a lágyékában kukacok voltak, ezt segítettem kitisztítani. Hat csecsemőt is találtam ott, akiket valamelyik árvaházból vittek oda. Amikor elhozták őket, velük együtt bizonyos betegápolási dolgokat is, valamint pelenkát is hoztak. Ezeket a cse­csemőket is tisztába tettem, a lehetőséghez képest elláttam őket. Arra is emlékszem, hogy tejet is tudtunk adni nekik, de hogy ezt honnan kaptuk, nem tudom. Emlékszem egy terhes asszonyra, akinek szülési fájásai már Hódmezővásárhelyen megindultak, de végül is ott a téglagyár­ban szülte meg gyermekét. Ez az asszony tudomásom szerint jelenleg is él, Spitzer Miklósnénak hívják, a táborban született gyermeke - Balassa László - Hódmező­vásárhelyen a Petőfi utcában órás. Arra is emlékszem, hogy itt a „kórházban" volt va­lamifajta vízvezeték, de ez ivásra nem volt alkalmas, vízhez az udvaron lévő kútnál lehetett jutni. Az orvosok igyekeztek a le­hetőséghez képest megfelelően ellátni a rá­szorulókat, de csak az a gyógyszer állt ren­delkezésre, amit magukkal hoztak. A tábor parancsnokságától ilyesmit nem kaptak. Ebben a „kórházban" több százan voltak elhelyezve és közülük többen meghaltak. A pontos számról nyilatkozni nem tudok, csak azokra az esetekre emlékszem, akik­nél én voltam az ápoló. így meghalt egy angolkóros csecsemő, meghalt a két öngyil­kosságot megkísérlő nő. Ezeket a halottakat azután onnan kivitték, de hogy hová tették őket, nem tudom, és azt sem, hogy valaki­nek ezt jelenteni kellett-e. Itt a téglagyári táborban a szegedi zsidók mellett tudomásom szerint voltak makói, csongrád, szentesi zsidók is. Természetesen a környező falvak zsidóit is odavitték. A téglagyárbeli életünkhöz hozzátarto­zik, hogy röviddel a mi oda való megérke­zésünk után kialakult a vásárhelyi zsidók egyfajta vezető szerepet ellátó tanácsa. Úgy rémlik, hogy a tanács megalakítását a tá­borparancsnokság is szorgalmazta, de erről közvetlen információim nincsenek. Tény, hogy nem csupán a vásárhelyi zsidóknak, hanem a többi városból a téglagyárba szál­lított zsidóknak is megalakult ez a vezető szerepet játszó tanácsa. A hódmezővásárhelyi zsidótanács ve­zetője egy dr. Radó vezetéknevű fogorvos volt, és tagja volt Porjesz Klára, Rubinstein Dóra és még néhány más személy, akik­nek a nevére ma már nem emlékezem. Rubinstein Dóra egyébként nagyon jól be­szélt németül, és ezért ő tolmácsként a tá­borparancsnok csendőr százados mellett dolgozott. Vele nem voltam jó viszonyban, éppen csak köszöntünk egymásnak. Ismereteim szerint a megalakult zsidó tanácsoknak a transzportok összeállításá­ban meghatározó szerepe volt. Arra vo­natkozóan egyébként a téglagyár parancs­nokságától semmiféle tájékoztatást nem kaptunk, hogy onnan mikor és hová visz­nek el bennünket. A táborban az a hír járta a zsidók között, hogy Németországba visz­nek bennünket kényszermunkára. Elter­jedtek olyan hírek is a téglagyárban, hogy a lengyelországi és a csehszlovákiai zsidó­kat olyan táborokba vitték Németországba, ahol gázkamrában kivégezték őket, majd krematóriumban elégették a testüket. Én a magam részéről, de ezt mondhatom sors­társaim nevében is, ezeket a híreket hihe­tetlennek tartottam, úgy véltem, nincs való­ság alapjuk, és főleg azt tartottuk kizártnak, hogy velünk ez megtörténhet. Azt, hogy a zsidó tanácsoknak a zsidók utazásra való kijelölésében szerepe, még­hozzá meghatározó szerepe volt és a zsidó tanácsok ebben a kérdésben közvetlen kap­csolatban álltak a táborparancsnokkal, ma­gától Radó doktortól hallottam. Az történt, hogy a téglagyári tartózkodásunk harma­dik napján valaki, lehet, hogy a zsidótanács valamelyik tagja, felolvasott, ismertetett egy listát azzal, hogy akik a nevüket hall­ják, készüljenek, mert rövidesen elszállítják őket. A téglagyárban tartózkodott nagyma­mám két fiú és három leánytestvére. A listát ismertetve kiderült, hogy ők nem kerültek abba a csoportba, amelyikbe én, édesanyám és nagymamám. Szerettük volna, ha nem szakítják el egymástól a rokonokat, ezért én felkerestem Radó doktort, miként nagyma­mám testvérei is. Kértük volna a csoport- beosztás megváltoztatását, hogy együtt maradhassunk, de Radó doktor elutasított 128

Next

/
Thumbnails
Contents