Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Dokumentumok
III. Részletek a népellenes bűntett miatt K. Pál ellen indított bűnügyben a Szegedi Népbíróság Szegeden, 1948. február 24-én megtartott főtárgyalásának jegyzőkönyvéből. (A bíróság a vádlottat bizonyíték hiányában felmentette az ellene emelt vád alól.) K. Pál (1918) cipészsegéd, volt próbarendőr: 1944. június közepe táján azt a parancsot kaptuk a rendőrségen, hogy a megadott utcában a jegyzékünkben felsorolt 3M zsidó családhoz menjünk el, és kísérjük őket be a gettóba. Utasításba kaptuk azt, hogy mit vihet egy-egy személy magával. Emlékezetem szerint egy rend felsőruhát, két rend alsóruhát, egy pár cipőt, egy felsőkabátot és kalapot, valamint 3 napi élelmet vihetett minden személy magával. Parancsba adták ki azt is, hogy semmiféle értéktárgyat nem vihetnek a zsidók magukkal. Az értéktárgyakat jegyzékbe kellett venni, melyet a velünk levő tisztviselő végzett. Minden felesleges ruhaneműt a lakásban kellett hagyni. A férfiakat meg kellett motozni, hogy ékszert vagy hasonló értéktárgyat ne vihessenek magukkal, az órát is el kellett venni. Gyógyszerre nem kaptunk utasítást, illetve azt mondották, hogy a betegek majd a gettóban részesülnek orvosi segélyben. Emlékezetem szerint négyen mentünk minden családhoz. Egy rendőr, egy csendőr, egy tisztviselő és egy próbarendőrből állott a bizottság. Azok a helyek, ahol én voltam: a Lőwi, Gutfreund és Rubinstein család volt. Sehol erőszakot nem alkalmaztam. Motozás volt a férfiak között, de levetkőztetés egyik helyen sem fordult elő. Nőket nem motoztam meg sehol. A bizottság parancsnoka Horváth Mihály csendőr tizedes volt, akinek a címét most megmondani nem tudom, de tudomásom szerint felvidéki volt... Révai Herman, 41 éves villanyszerelő: 1944. június közepe táján kora reggeli órákban bejött egy civilruhás fegyveres ember és azt mondotta, hogy pakoljunk össze, mert rövidesen jönnek értünk és bevisznek a gettóba. Elmondotta, hogy két öltözet felsőruhát, két rend alsóruhát és 14 napi élelmet pakolhatunk össze. Nemsokára megjelent a lakásunkon vádlott, egy csendőr és egy tisztviselő. A lakásban tartózkodtak szüleim, két leánytestvérem s egyiknek a gyereke, valamint én. A csomagok ekkor már el voltak készítve. Vádlott kiszóratta a csomagokat, és ő határozta meg, hogy mit vihetünk magunkkal. Vádlott egy felsőruhát is kiszórt a csomagokból, azt mondván, hogy egy rend ruhát is elég vinni, azon kívül egy csomó fehérneműt is. A szekrényeket, ágyneműket feldúlta a vádlott. Az értéktárgyainkat elszedték. Majd vádlott behívott a szomszéd szobába és ott megmotozott. A tőlünk elszedett értéktárgyakat jegyzékbe foglalták... Lőwi József, 16 éves iskolai tanuló: 1944. június közepén a kora reggeli órákban egy csendőr szólt be hozzánk, hogy a gettózásra készüljünk elő. Később bejött vádlott, egy csendőr, egy tisztviselő és egy próbacsendőr kíséretében. A családunk állt a szüléimből, a nagymamámból, nővéremből és én. A férfiakat a vádlott megmotozta, mely abból állt, hogy végigtapogatott bennünket, esetleges elrejtett értéktárgyak elvétele céljából. Édesapám mondotta, hogy őt vádlott levetkőztette, hogy ne vegyen több ruhát magára, mint amennyit vádlott megengedett. A nőket a csendőr vizsgálta átal. Nekem vádlott nem tett semmiféle kijelentést, de nővéremnek mondotta, hogy az iratokat ne szedje össze, mert arra már nem lesz szüksége. Utólag mondotta édesapám, hogy vádlott megtiltotta neki, hogy az orvosságot magával vi- hesse. A nővéremtől hallottam azt is, hogy a vádlott megtiltotta azt, hogy a pékinastól a részünkre hozott kenyeret átvehessük. Az értéktárgyakat jegyzékbe foglalták és elvették tőlünk. Édesapám 1945 tavaszán halt meg szívbajban... 123
