Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)

Dokumentumok

Zentai Gézáné sz. Lőwi Ilona, 26 éves ház­tartásbeli: 1944. június közepén kora reggel egy csendőr beszólt hozzánk, hogy pakoljunk össze, mert nemsokára jönnek értünk, hogy a gettóba beszállítsanak. Megmondotta a csendőr azt, hogy mi mindent lehet ma­gunkkal vinni, tehát csomagoljunk. Reggel 8-9 óra körül megjelent a lakásunkon vád­lott, egy csendőr, egy tisztviselő és talán va­lami levente. Vádlott közölte velünk, hogy a gettóba szállítanak minket. Egy ruhát vihettünk magunkon, egyet pedig a háti­zsákban, valamint engedélyeztek egy vál­tás fehérneműt is. Eleiemről nem mondot­tak semmit sem. Vádlott az akkor érkező pékinasnak megtiltotta, hogy a részünkre hozott kenyeret átadhassa nekünk. Édes­apámat vádlott úgy motozta meg, hogy a szomszéd szobába behívta, és ott levet­kőztette s maga adott ki neki minden ru­hadarabot, amit magára vehetett. Minket, hölgyeket a csendőr motozott, aki megle­hetősen humánusan bánt velünk. Vádlott az én személyi okmányaimat elvette, szét­tépte és kiszórta az előszobába, mondván azt, hogy arra már úgysem lesz szükségem. Értéktárgyainkról, pénzünkről, amit elvet­tek tőlünk, egy jegyzéket adtak, amit most a bíróságnak be is mutatok. Ebből kitűnik, hogy a gettózás 1944. június 16. napján volt. Aláírásként szerepel rajta a vádlott, Hajdú József, Hős Nagy János, Horváth Gyula. Édesapám később elmondotta, hogy neki a vádlott megtiltotta, hogy a gyógy­szerét magával vihesse. Vádlott nem emlí­tette azt, hogy a betegekkel mi fog a gettó­ban történni. Vádlott a nőket is meg akarta motozni, de a csendőr mondotta neki, hogy ő már minket elintézett. A csendőr annyi­ra humánusan bánt velünk, hogy még egy hálóinget a részemre becsempészett a háti­zsákomba, minek utána a vádlott azt már felturkálta, és a neki nem tetsző dolgokat abból kiszórta. Görög Árpád, 55 éves gyógyszerész: A gettóba szállításunk előestéjén megje­lentek a lakásunkon a leventék és elkérték a kapukulcsot, hogy a lakást ne hagyjuk el. Majd másnap reggel egy civilruhás em­ber megjelent Beniczki [Beliczky Kálmán - Szerk.] rendőrkapitánynak azzal az üze­netével, hogy pakoljunk össze, minden hol­mit magunkkal vihetünk, és fejenként 3000 pengőt. Később aztán megjött vádlott egy csendőrrel és egy civilruhás tisztviselővel, hogy bennünket elszállítsanak a kijelölt helyre. Vádlott nyomban megfogta a ke­zemet és átvitt a szomszéd szobába, hogy ott megmotozzon. Megkérdezte tőlem, hogy mennyi pénzem van. Én a pénztárcá­mat átadtam vádlottnak. A pénztárcámból vádlott a keresztény irataimat kidobta, és a pénztárcát átadta a csendőrnek. Én szót emeltem, hogy az irataimat ne dobja el vád­lott, mire ő azt felelte, hogy arra már úgy­sem lesz szükségünk. Feleségem erre meg­kérdezte vádlottól, hogy miért nem lesz rá szükségünk, talán akasztani visznek? Erre vádlott azt felelte: „Lehet, úgy ahogy mondja." Le kellett vetnem a kabátomat és vádlott áttapogatott, hogy mennyi ruha van rajtam, és hogy nincsenek-e nálam értékek. Mikor vádlott meglátta, hogy rajtam két rend alsóruha volt, kijelentette, hogy többet nem vihetek magammal. Elszedte vádlott tőlem és feleségemtől, valamint két gyer­mekünktől a karóráinkat. Az összes érték­tárgyainkat jegyzékbe foglalta a tisztviselő. Ezt a jegyzéket most fel is mutatom. Felesé­gem később elmondotta, hogy őt is vádlott megmotozta, meg nem engedett módon. Amikor vádlott meglátta, hogy mennyi bő­rönd van becsomagolva, kiment a konyhá­ba és egy lepedőt terített el a földön, majd a bőröndök tartalmából a lepedőre dobolta ki azokat a dolgokat, amelyeket elengedett vinnünk. Feleségem szót emelt a mellett, hogy a bőröndökben vihessük magunkkal az elkészített dolgainkat. Erre vádlott azt mondotta, hogy „batyuval jöttünk, batyu­val távozzunk is". Élelmiszerfélékből kiké­szített feleségem három sonkát, kolbászt, szalonnát és több élelmiszert is. Vádlott nem engedte meg, hogy ezeket elvihessük, és kijelentette, hogy a kolbászt ők is sze­retik. A civilruhában lévő tisztviselő szólt még a vádlottnak, hogy engedjen még némi élelmet becsomagolni. Erre adott vádlott a kikészített élelemből egy üveg lekvárt. El akartam vinni egy kis mentőládát, mint 124

Next

/
Thumbnails
Contents