Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)

A meseolvasóhoz avagy két igazi csongrádi: Palásti Annusra és Katona Imre

hez. Nagyszerűen bevált, hogy Katona Imre megpendítette az akkor még csak 29 mesét elmondó Annuskának, hogy a kor legismertebbé vált mesélője, a még a Magyar Rádióban is szereplő Fedics Mihály 40 mesét tudott. Mire Annuska fölényes biztonsággal nyugtatta meg: „Mink is utói fogjuk érni”. (Figyelem, e mondat után nem felkiáltójelet, hanem pontot tett a gyűjtő, nyilván a teljes önbizalommal elmondott szavak nyugodt hangsúlyát érzékeltetve.) Úgy is lett!

Katona Imre szó szerint írta le a szövegeket, még az „aszongyá”-kat is feltüntette. Minthogy Palásti Anna és Katona Imre egyaránt ugyanazt a „belvárosi” csongrádi dialektust beszélte, szinte a hangfelvétel pontosságát élvezhetjük e kötetben. A mostani közlés (a nagyközönségnek készített könyv nyomdatechnikájának keretei között) a lehető legpontosabban adja vissza az ízes csongrádi beszédet. Annuska viszont olykor néha „úrias” fordulatokat is használ - olykor ezzel jellemez, vagy a szóba jövő jelenet szituációját érzékelteti. Máskor meg csak éppen úgy mondja a szót, ahogy egyébként is mondotta volna az utcán vagy a maga otthonában.

Palásti Anna szemmel láthatóan élvezettel és nagy rutinnal mesél, eleven párbeszédei és megjelenítő leírásai a magyar mesélők legjavához sorolhatók. Összegezve is azt mondhatjuk róla, hogy e mesék a magyar mesemondás klasz- szikus formáját képviselik. Maguk a mesék az első világháború előtti, szinte változatlannak tűnő világból származnak. A 40-50 történet körüli repertoár a jó mesélő nálunk megszokott kvantuma. Palásti Anna nem olyan zseniális és formabontó művész, mint mondjuk a csíkszentdomonkosi Albert András volt, aki nemcsak a gyorsvonatot és a telefont szerepelteti a meséiben, hanem naiv festő is volt, sőt deszkából repülőgépet barkácsolt, amivel le is zuhant a faluszéli dombról. Palásti Anna még nem a gyűjtő telhetetlen étvágya miatt olvastat fel magának mesekönyvet, mint később a kakasdi mesmondó-sztár, Palkó Józsefné. Nem ereszti el a fantáziáját végeláthatatlan történetekbe, még a maga életét is szinte mesévé tágítva a sokszáz, mesének nevezett történetet előadó szamosszegi Ami Lajos.

Palásti Annuska hozzájuk képest nem a középszer, hanem a magyar mesélés középárama. Ebben a korban nagyjából ilyen volt mindenütt a jó magyar mesélő. Palásti Anna esetében mindehhez képest további érték, hogy itt nő mesél. Nem ő a „legelső” magyar mesélő nő, hiszen éppen ő említi, melyik meséjét édesanyja (és nem édesapja) megfogalmazásában mondja el - mivel az a jobbik. Ám ekkora, már egy jó mesélőt jellemző repertoárt először tőle ismerünk. Sőt, ez nem is a magyar nyelvterület pereméről vagy valamilyen archaikus rezervátumból való, hanem egy városias, mégis hagyományos alföldi tájról. Ha valaki egyetlen kötetből kívánja megismerni a magyar népmese legjellemzőbb korszakát - ezt a könyvet vegye kezébe.

6