Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
- De mán én nem bírom, testvérkém! Én mán nagyon szomjas vagyok.- De - azt mondja - né igyál belűle, Józsikám, mert akkor ló löszöl! Aztán mönnek, möndögélnek, akkor mögtanálnak égy farkasnyomot.- Én mán nem bánom, nénikém, iszok, mert nagyon szomjas vagyok.- Né igyál, kis testvéröm, mert akkor farkas lösz belűled! Hát osztán, mönnek. Nagyon, nagyon nagy, borzasztó sűrű erdő volt. Bénn voltak az erdő közepibe, úgyhogy nem látták, csak az erdőt mög az eget.- Kis nénikém - azt mondja -, én mán nagyon ihatnám, möghalok szomjan... Milyen szép tiszta víz! Akkor mög medvenyomot tanáltak.- Né igyál, kis öcsém, mert akkor medve lösz belűled! Majd csak kiérünk ebbűi a rengeteg erdőbűi... Hát osztán, mönnek, möndögélnek, tanáltak égy kis őzikenyomot. Akkor mán nem is szólt a kisgyerek sémmit sé, csak léhasalt, oszt ivott az őzikenyombúl. Abban a pillanatban őzecskévé változott. A kislány mög mikor möglátta, hogy őzecske lőtt, borzasztó siratta, nagyon bántotta, hogy elszakad a testvérjitűl. Most mi lösz vele? A vadászok lélövik! De ű nem engedi, hogy mellűbe elszakadjon. És akkor majd nem engedi, hogy hát olyan borzasztó sorsra jusson, annyit szenvedjön. Ballagtak, oszt nagyon szomorúan ballagtak a kis Juliskával. Osztán kiértek mégis nagy sokára az erdőbűi. És akkor, ahogy kiértek az erdőbűi, mán akkor kezdtek közelödni égy nagyon nagy városhoz. És mikor odaértek a városba, hát mönnek, möndögélnek, s odaérnek égy gyönyörű szép palotához. Királyi palota volt! S oda békéredzködnek a királyi palotába, mert már akkor este lőtt rájuk, hogyhát béfogadnák-e űket éjszakára. Majd oszt tovább folytatják az útjukat, vagy ha mög bírnának maradni, ottan béállna szobalánynak, vagy amit el tudna végezni. Azt mondták:- Bégyühet! Majd király őfölsége majd mögalkudik. Köll biztosan - azt mondja - valaki, mert hallottuk, hogy fogadni akar király őfölsége, segítségöt akar a konyhára.- De úgy akarom ám - azt mondja -, hogyha itt mögfogadnak is engömet, a kis testvérömtűl nem akarnék elszakadni! Mert ez a kis őzecske az én kis testvéröm. Őzecskenyombúl ivott, és elváltozott őzecskévé, nem bírta a szomjúságot. 23
