Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
S akkor hát égyször föltette magában a bűvész égy napon, aztán be is mént, mögent fölkereste űket. És avval a szándékkal mént oda, most mán majd ott a palotában fog továbbra is maradni, és akkor majd valahogy aztat kitudja tűlük, hogy hogy léhet a lakatot használni. De bizony, osztán mikor bémént, hát mán akkor Lament is otthon volt. Mondja osztán, hogy:- Mi járatban van? S akkor mán béjelöntötte magát, akkor mán másik izébe öltözött, mint szégíny embér, hogy majd béáll szolgálni, oszt majd a lakatot is bécsempészi, ahunnan elvitte. Hát osztán, mégfogadták, mikor osztán mán dolgozott ottan még mindén, nagyon hűségösen mindént mégtétt, s a szobalánynak azt mondta égyszér, hogy csak engedje, mán sütétben a szobákat, hogy nézné még. Nem voltak odahaza, és kérte, hogy engedje bé a szobákba, hogy nézzen szét. A szobalány még is engedte, hát osztán bément a szobába, ahunnan elvétté a lakatot, oda vissza is tétté. Hát mikor aztán hazagyüttek, Lament még a felesíge, épp abba a szobába méntek bé, csudáknak csudája, hát a lakat ott volt a díványon!- Nézd - azt mondja -, édös felesígöm, hát hogy került ide a lakat? Hogy kevertük el? Oszt séhun sé tanáltuk... Közben mög avval a gondolattal volt ez a bűvész, hogy Lamentot ű mögsémmisíti, mert ű milyen jót tétt vele, mikor ű gyerék volt. osztán milyen gazdag embér létt belűle, osztán most űneki sémmi sé jár belűle. Azon törte a fejit, hogy hogy teheti el láb alul. És mikor mán a lakat ott volt, Lament mögfordította a gyűrűt az ujjá- val. Oszt előmént a tizénkét szellem.- Mit parancsolsz - mondja -, a mégböcsülhetetlen lakatnak méltó tulajdonosa?- Azt parancsolom - azt mondja -, hogy szép nagy társaságot, vendégsígöt akarok! S akkor mingyán létt nagy vendégsíg, mindénféle énnivaló, innivaló, a legfinomabb borok, hogy-hogy, hogy nem a király, ó, király... Lament lététté az ujjárúl a gyűrűt valahogy, ez a bűvész még ottan segédközött, zsebre vágta a gyűrűt. És akkor elővötte a gyűrűt, és akkor mégfordította, és kimént a tizénkét szellem, és mondta:-Mit parancsolsz, a mögböcsülhetetlen lakatnak méltó tulajdonosa?- Azt parancsolom, hogy ez a palota az ű úrnőjével égyütt tűnjön el nagyon messzire! 168
